2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Megújult a kommunista párt vezetősége Kínában

2012. november 14. 18:33, utolsó frissítés: 21:58

Bár az új, fiatal generáció sokkal rugalmasabb és nyitottabb, szó sem lehet arról, hogy a nyugati típusú demokrácia fele tartanának.


Miután megválasztották a párt új központi bizottságát és fegyelmi ellenőrzőbizottságát, helyi idő szerint szerdán reggel befejezte munkáját a Kínai Kommunista Párt (KKP) XVIII. kongresszusa Pekingben. A Népi Gyűlés Házában egy hete húzódó munkálatoknak nagy a tétje: a kommunista párt vezetőségének nagy részét lecserélik.

Az új, 204 tagból álló Központi Bizottság csütörtökön ül össze hogy kiválassza Kína legnagyobb hatalommal rendelkező döntéshozó szervét, a 24 tagból álló Politikai Bizottságot, a 7-9 taggal rendelkező Politikai Bizottság Állandó Bizottságát és a főtitkárt, akinek az utóbbi – csúcsvezetést alkotó – PBÁB tagjának kell lennie. A pártalkotmány nem írja elő a többes jelölést a pártfőtitkár személyére. A poszt egyetlen és egyértelmű esélyese Hszi Csin-ping alelnök, a KB titkárságának korábbi vezetője.

A Kínai Kommunista Párt tízévente tart tisztújító kongresszust. Az idei kongresszus


a fiatalítás és a nyitás jegyében zajlott



– ahogy a munkálatok kezdetén Hu Csin-tao eddigi pártfőtitkár, de hivatalban lévő államelnök fogalmazott: "az idősek helyére fiatalabbak kerültek".

Hu úgy vélte, a kongresszus eredményei történelmi jelentőségűek, a jelenre vonatkozóan és hosszú távra szólóan is meghatározzák a kínai sajátosságokkal épülő szocializmus fejlesztésének útját, a pártépítést.



A kongresszus kiállt a reform és a nyitás politikájának folytatása mellett, és hangsúlyozta, valamennyi párttagnak "ápolnia és fáradságos küzdelemmel minden időben folytatnia kell a sajátos kínai szocializmus útját". A beszámolók külön is kiemelik: a pártalkotmányba


beemelték a környezetvédelem támogatását,

s ezzel ezt a területet az ország fejlesztési tervében kiemelt szerephez juttatták. A Hszinhua ügynökség szerint új típusú kormányzásra és a vezetéshez való ugyancsak új típusú hozzáállásra kell felkészülni a hatalomátadás után Kínában, az őrségváltás ugyanis generációs váltás is a politikusnemzedékek között.

A hírügynökség Taj Jen-csünt, a KKP központi bizottsága pártiskolájának szakértőjét idézi, aki a hatalomátadással kapcsolatosan arra emlékeztet: a kelet-ázsiai ország leendő vezetői mind az 1950-es és 1960-as években születtek, s – elődeiktől eltérően – már az "új Kína" idején nőttek fel.

Békeidőben nőttek fel, iskoláikat megszakítás nélkül végezhették, oktatásukat a szocializmus főáramlatú ideológiája kísérte végig – sorolja a professzor. Taj az előző század közepe után született generációt éppen ezért "iskolázott fiataloknak" nevezi, egyidejűleg idealistának és realistának minősítve őket. Utóbbi jelzőt azért használja, mert a béke évei ellenére


a generáció sokkokat is megtapasztalt,

így átélte az 1958-as "nagy ugrást", az 1959-62 közötti "három nehéz évet" és az 1966-76 közti kulturális forradalmat is.

Az új politikusgeneráció közös jellemzője az is, hogy tagjai a legalsóbb szinteken kezdték pályájukat, fokozatosan küzdve fel magukat a vezetésbe, ez abban segíti őket, hogy az állami ügyeket a közemberek szemszögéből is meg tudják ítélni – véli Taj. A hatalomra lépő generáció közös jellemzője az is, hogy


magas színvonalú oktatásban vettek részt

és szilárd szakmai háttérrel rendelkeznek. A leendő vezetők szinte kivétel nélkül mester- vagy doktori fokozatot szereztek, sokan közülük társadalomtudományokat, politológiát, jogot és közgazdaságtant tanultak, ami elődeik számára még elérhetetlen volt.



A leendő vezetés a korábbinál nemzetközibb is, míg ugyanis a megelőző generáció tagjai jobbára a Szovjetunióban tanultak, a most hatalomra lépők már az egyesült államokbeli és európai tanulmányi, szakmai tapasztalattal is rendelkeznek.

Hszie Csün-tao, a pártiskola egy másik professzora a leendő vezetésről nyilatkozva úgy fogalmaz: annak képviselői


nem konzervatívak és nem hajlíthatatlanok,

garantálni fogják a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus továbbépítését. "Részt vettek a reform és nyitás folyamatában, és előnyt szereztek abból. Tudják, mi volt előtte, egyikük sem akar ahhoz visszatérni" – véli Hszie.

Ugyanakkor nem valószínű, hogy nyugati típusú politikai rendszer kiépítése kezdődik el Kínában. A kínai média „figyelmeztető leckeként” említi azokat az eseteket, amikor bizonyos országok „lemásolták a nyugati rendszert”, de a választások után etnikai összecsapások, társadalmi nyugtalanság lett úrrá bennük, gazdaságuk nem fejlődött tovább vagy recesszióba süllyedtek.

„A rendszer lemásolása gyakran váratlan következményekkel, az eredeti szándékkal ellentétes hatással járt” – állapítja meg az egyik cikk. Az úgynevezett „nyugati modell” mindezzel párhuzamosan kimutatta sebezhetőségét, a pénzügyi válságban mutatott teljesítménye arra indította az embereket, hogy átértékeljék a rendszert, amelyben élnek – írja a Hszinhua állami hírügynökség.



A kínaiak úgy vélik, az országnak nincs szüksége rá, hogy lemásolja külföldi államok fejlődési modelljét, és hogy


egynél több módszer is van a demokratikus politizálásra

– szól a kommentár, megismételve a Peking által következetesen hangoztatott álláspontot: minden országnak a maga adottságainak megfelelő társadalmi berendezkedést kell választania.

A párt központi bizottsága által a kongresszusnak készített beszámolóban egyébként Hu Csin-tao elnök kijelentette: Kína sosem fogja lemásolni a nyugati politikai rendszert. Ez azt jelenti, hogy Kína folytatja történelmi útját és kulturális hagyományait, miközben az idő előrehaladtával változik és mindig befogadó marad. "Ez a kínai politika logikája" – szögezi le az írás.

Jan Su-han, a központi pártiskola professzora úgy ítélte meg, hogy a beszámoló szövege arról árulkodik: "Kína a korábbinál is magabiztosabban bízik saját politikai rendszerében".

A KKP a népi demokratikus rendszer kiépítése során fogadta el a választáson alapuló és az úgynevezett konzultatív demokrácia együttes rendszerét. E „konzultatív demokrácia” az, ami hiányzik a nyugati demokráciákban – fogalmaz a szerző, de egyúttal – a beszámolóban elhangzottakkal összhangban – elismeri, hogy a Kínában alkalmazott


„demokratikus politikai rendszer” még tökéletesítésre szorul.

A cikk utal rá, hogy a párt küldöttválasztási rendjében és a különböző szintek népi gyűlései képviselőinek a megválasztásának módjában már sokkal nagyobb szerepet kapnak a közvetlen választások. Ezzel egy időben a kötelező többes jelölést is egyre nagyobb mértékben alkalmazzák.



Kína az 1970-es években kezdte meg politikai reformját, amelynek fontos állomása volt, hogy meghatározták a vezető tisztségviselők kötelező nyugdíjkorhatárát. A KKP XIV. kongresszusán, 1987-ben már célul tűzte ki a politikai reformot, amely egy olyan demokrácia megvalósítására irányul, amely "jobb és gyakorlatibb" a fejlett kapitalista országokban működőknél – emlékeztet a hírügynökségi kommentár.

"A reform lényege, hogy elősegítse a párt vezető szerepének fenntartását úgy, hogy megerősíti a törvények uralmát és kiterjeszti a népi demokráciát" – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Li Csung-fu, a kínai társadalomtudományi akadémia kutatója. Mint mondta,


a többpárti berendezkedés Kínában nem cél,

és lényegében "elfogadhatatlan egy szocialista államban". Egy másik kutató szerint a választás-központú képviseleti demokrácia nem tudja megoldani a nemzetiségek és a kis népességű térségek képviseletét. Vang Csang-csiang szerint a modern demokrácia nagy kérdése, hogy miként tudja kibővíteni a politikai részvétel körét, az emberek véleményét érvényesíteni a döntéshozatalban.

Ami a demokráciát illeti, annak különböző megnyilvánulásaival találkozni a világban, de alapjaikat tekintve azonos elemek jellemzik őket: a választás, a joguralom és a hatalom ellenőrzése – idézi Cseng Lit, a washingtoni Brookings Intézet vezető kutatóját a Hszinhua egy másik összeállításában.

Li szerint nem létezik a demokrácia bevezetésének pillanata, mert a valóságban igenis szükség van a társadalom érettségére és alapvető előkészületekre. "A demokrácia egy folyamat és nem egy esemény" – húzta alá. Hozzátette: "sokan úgy tekintenek a kínai politikai rendszerre, mint amely sosem fog megváltozni. A valóságban azonban dinamikus változásnak lehetünk a tanúi".

Forrás: MTI, BBC

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS