Felforgató vagy békés nagyhatalom lesz Kína?
2012. április 20. 13:23, utolsó frissítés: 2012. április 23. 12:14Komoly külpolitikai kihívások várnak a pekingi vezetők ötödik generációjára: rájuk hárul Kína globális nagyhatalommá válásának menedzselése.
Gazdasági erejének növekedéséből és érdekrendszerének tágulásából kifolyólag Kína globális szerepe az új vezetés alatt (2012-2022) jelentősen nőni fog, de az egyelőre nehezen jósolható meg, hogy Peking milyen nagyhatalommá válik majd.
A pekingi vezetés Hu Csin-tao elnök alatt az ország "békés fejlődését" és egy "harmonikus világ" vízióját hangsúlyozta. Az utóbbi években azonban
egyre erélyesebb külpolitikát folytatott,
ami több kelet-ázsiai országban és az Egyesült Államokban is aggodalmat keltett. Kutatók és elemzők megosztottak a kínai külpolitika jövőbeli irányát illetően. Egyesek az elmúlt három évtized tapasztalatai alapján azt állítják, hogy Kína a jelenlegi világrend integráns részeként nem lesz felforgató hatalom.
Ezt támasztja alá, hogy Kína tagja az összes fontos nemzetközi szervezetnek, elfogadta a jelenlegi rend legfőbb játékszabályait, s a szabadkereskedelmi viszonyok legfőbb haszonélvezőjeként nem is érdekelt ezek megváltoztatásában.
Mások a hatalmi átmenetek történelmi példáira és a kínai felemelkedés jellegzetességeire támaszkodva úgy vélik, Kína
alapjaiban fogja megrendíteni a jelenlegi rendet.
Erre utalnak az Egyesült Államokkal és a Nyugattal szembeni érdekellentétek, Peking erőteljes katonai fejlesztései és az elmúlt évek konfrontatívabb külpolitikája is. E nézőpont szerint Kína eddig csak azért nem tett lépéseket a világpolitika átformálására, mert ehhez nem volt elég erős – ez azonban változni fog.
A kínai külpolitikát meghatározó harmonikus világ koncepció egyfelől a világ államainak politikai egyenlőségét és szuverenitását, másfelől a szabad nemzetközi gazdasági rend és az együttműködés fontosságát hangsúlyozza.
Ennek ellentmondására világít rá Barry Buzan elemző, aki egy tanulmányában "reformista revizionista" hatalomként jellemezte Kínát, amely a nyugati nemzetközi rend bizonyos elemeit – elsősorban a szabad piacot – anyagi érdekei miatt elfogadja, míg más, liberális elveket – például a demokrácia és az emberi jogok terjesztését – elutasít.
Ezen kettősség merőben újszerű,
s a nyugatitól jelentősen eltérő világnézetről tanúskodik. Kína külpolitikájának jövője már csak azért is nehezen jósolható meg, mert a legtöbb kutató szerint maguk a kínai vezetők sem rendelkeznek kidolgozott stratégiával. Vang Csi-szi, a Peking Egyetem nemzetközi kapcsolatok karának dékánja szerint a kínai "nagy stratégia" még formálódóban van, de az egyelőre mind a kínai, mind nemzetközi kutatók számára homályos terület.
David Shambaugh Kína-szakértő úgy fogalmazott, a pekingi diskurzust a "skizofrénia" jellemzi, azaz
számos, egymással versengő külpolitikai identitás
van jelen az országban. A Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) jelentése pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a kínai külpolitikát egyre több, eltérő érdekekkel és elképzelésekkel rendelkező politikai és gazdasági szereplő formálja.
Ezek közül a legerősebb a realista, azaz a nemzetközi viszonyokat az erő- és hatalompolitika nyers elvei mentén értelmező felfogás, e nézet tükröződik egyes vezetők jelenlegi magatartásán is. A kínai vezetés úgy hiszi, hogy a világpolitikában eljött Kína ideje, és a hanyatló USA "a történelem rossz oldalán áll" – írta Vang, aki a Kínai Kommunista Párt (KKP) és a külügyminisztérium tanácsadó testületeinek tagjaként belülről ismeri a kínai külpolitikát.
Jang Csie-cse külügyminiszter tavalyi cikkében azt írta, hogy a gazdasági válság – amelyet a jelenlegi világrend és az azt alkotó intézmények és nézetek válságaként jellemzett – következtében a fejlett és a fejlődő világ közötti hatalmi viszonyok kiegyenlítődtek, a
Nyugat befolyása csökkenőben van,
míg Kína fejlődési útja "egyre nagyobb figyelmet követel". Peking külpolitikai céljaként jelölte meg a nemzetközi rendszer reformját és a "kínai típusú" doktrínák kialakítását is.
Sokan azonban vitatják, hogy Kína képes, felkészült és hajlandó-e a nemzetközi vezető szerepre. Gazdasági ereje ellenére az ország hadereje továbbra is gyenge, nemzetközi szerepvállalása alacsony szintű, s fejlődése jelentősen függ azon nyugati országok piacaitól, amelyekkel szemben felemelkedése potenciális viszályokat szíthat.
Kínát nyitása ellenére az elmúlt harminc évben a befelé fordulás jellemezte. Bár ez változóban van, a pekingi külpolitika hivatalos céljai alapján az ország a nemzetközi viszonyok mélyebb befolyásolása helyett továbbra is belső ügyeivel lesz elfoglalva.
Taj Ping-kuo külügyi államtanácsos szerint Kína alapvető érdekei a KKP hatalmának, a szocialista rendszer stabilitásának és az ország fejlődésének biztosítása, valamint a nemzet egyesítése (Tajvannal). Ezen érdekeknek természetesen jelentős külpolitikai vonzatai is vannak, ám
korántsem nevezhetők világhatalmi céloknak.
Kína felemelkedése külpolitikájának irányától függetlenül mindenképpen át fogja formálni a világpolitikai és -gazdasági viszonyokat, de ez a korábbi hatalmi átmenetektől eltérő folyamatnak ígérkezik. Kína egy jóval integráltabb és kölcsönös függőségek által behálózott világrendben emelkedik majd fel, mint a korábbi nagyhatalmak.
Másrészt, az első modern világhatalom lesz, amely relatíve szegény. Míg az előző két hegemón, az Egyesült Királyság és az USA GDP/fő mutatója erejük zenitjén a világátlag 3,6-szerese, illetve 4,5-szerese volt, addig Kínáé 2030-ra mindössze annak 1,3-szerese lesz.
Ebből kifolyólag Kínát a közeljövőben elkerüli majd az USÁ-éhoz hasonló, rendszer- és intézményépítői vezető szerep lehetősége, de a dominancia más formáinak gyakorlásával alááshatja a jelenlegi rendszert – írta Arvind Subramanian, a washingtoni Peterson Intézet kutatója.
Forrás: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
