2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Miért nem lesz Kínából igazi szuperhatalom?

2010. január 16. 10:04, utolsó frissítés: 10:07

A globális gazdasági válság Kína javára mozdította el a hatalmi erőviszonyokat. Mégsem biztos, hogy képes és hajlandó vezető szerepet betölteni.



Kína a szuperhatalmi státus küszöbén áll, ám bizonyos hiányosságok nehezíthetik első számú vezető hatalommá válását. A Középső Birodalom még az idén a világ második gazdasági hatalmává emelkedik az Egyesült Államok után, megelőzve Japánt, Németországtól pedig átveszi a világ első számú exporthatalmának címét. Hatalmas devizatartaléka révén a súlyosan eladósodott Egyesült Államok legfontosabb hitelezője.

Miközben az utolsó szuperhatalom, az Egyesült Államok jelentősége egyre csökken, Kína a nemzetközi színtér egyik legfontosabb szereplőjévé emelkedett: az ázsiai nagyhatalom olyan erős, mint korábban még soha. Első saját fejlesztésű rakétaelhárító rendszerének kipróbálásával a hét elején felvillantotta egyre növekvő katonai erejét is.



A kínai vezetők erősödő öntudata azon alapul, hogy a globális gazdasági válság Kína javára mozdította el a világban a hatalmi erőviszonyokat. Impozáns nyolcszázalékos növekedésével a Kínai Népköztársaság saját, belső problémái ellenére is




a világgazdasági fellendülés húzóerejévé vált.

Jü Jing-li, a sanghaji nemzetközi tanulmányok intézetének kutatója szerint teljesen egyértelmű, hogy Kína feltörekvő hatalom, miközben az Egyesült Államok ereje leszálló ágban van, és egyre kevésbé képes arra, hogy ezt a folyamatot megfordítsa, és visszaszerezze vezető szerepét a világban.

Barack Obama maga is többször hangsúlyozta, hogy a legfontosabb globális problémákat – az iráni és az észak-koreai atomvitát, a gazdasági világválságot vagy a légkör védelmét – nem lehet Kína együttműködése nélkül megoldani.

A kudarcba fulladt koppenhágai klímacsúcs azonban rávilágított arra az ellentmondásra, amely Kína fölemelkedését kíséri. Egyfelől a legnagyobb üvegházgáz-kibocsátóként már csak puszta méreteinél fogva is "nehézsúlyúként" lép fel, másfelől viszont


nem hajlandó vállalni az ezzel járó különleges felelősséget.

Az egész világ most Kínára tekint, a nemzetközi közösség már magával a várakozással is egyfajta nagyhatalmi aurát kölcsönöz a Középső Birodalomnak. Ennek ellenére a pekingi vezetés nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a G2-nek is nevezett kínai-amerikai partnerségi együttműködés lehetőségének, amelynek célja a globális kihívások kezelése lenne.

Ven Csia-pao miniszterelnök arra hivatkozik, hogy országának a leghatalmasabb fejlődő államként számos belső problémája van, amelyek megoldásra várnak. Jóllehet Kína hamarosan a világ második számú gazdasági hatalma lesz, az egy főre jutó gazdasági teljesítmény tekintetében még az első száz ország közé sem fér be.

Kína erősödik, ám a valódi szuperhatalmi státushoz szakértők szerint még hiányzik egy s más. Az Egyesült Államokkal ellentétben Kína


nem képes hadseregét tetszőleges időpontban

a világ bármely pontján bevetni, bár atomfegyverrel kétségkívül tud fenyegetni, és saját szomszédait is képes megfélemlíteni. Diplomatái alapvetően a központi hatalom parancsainak végrehajtóiként funkcionálnak; roppant csekély lehetőségük van a tárgyalásra, és nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valamiért vállalják a felelősséget.

A legnagyobb fogyatékossága azonban belpolitikai természetű: a kommunista egypártrendszert csupán gazdasági sikere és a növekvő jólét tartja fenn, ám alapvetően a bírálók elnyomására támaszkodik. A "Vörös Kína Rt." gazdasági téren sikeres lehet ugyan, de ideológiailag a végét járja;


a politikai rendszer semmiféle vonzerővel nem bír.

"A hatalom gyakorlásának olyan eszméken és elképzeléseken kell alapulnia, amelyek mindenki számára vonzóak" – írta Min Hszin-pej professzor a Kína miért nem uralja világot? című tanulmányában.

A kínai vezetők nagyon is tisztában vannak hatalmuk korlátaival. Ebből adódóan óvatosan viselkednek, és visszariadnak nemzetközi kötelezettségek vállalásától. "Kínának mindig lesz helye a nemzetközi porondon, ám abban a tekintetben, hogy képes és hajlandó lesz-e vezető szerepet betölteni, nagy valószínűséggel csalódást fog okozni mindazoknak, akik azt várják tőle, hogy szuperhatalom módjára viselkedjen" – véli a professzor.

Kína növekvő politikai súlyával és erősödő önbizalmával összhangban a külföldi befektetők – autógyáraktól gyorsétterem-láncokig – többnyire szó nélkül


belenyugszanak a helyi hatóságok diktátumaiba,

elfogadva az általuk szabott feltételeket, ellenőrzést, a kínai üzleti partner Peking által történő kijelölését. Szinte valamennyien hajlandók megfizetni ezt az árat azért, hogy bejussanak egy hatalmas (és növekvő!) piacra. Ezért is keltett feltűnést a hét elején a Google bejelentése, amellyel megfenyegette a kínai hatóságokat: kivonul az országból, ha nem szűnik meg az internet fölötti állami cenzúra, és a hatóságok nem vetnek gátat a webkalózok áldatlan tevékenységének.

A pekingi nyomásnak engedve számos külföldi internet szolgáltató (köztük a Yahoo és az eBay) már feladta a küzdelmet, és Kínában folytatott üzleti tevékenységének ellenőrzését átengedte egy helyi vállalatnak. Egyelőre a Google az egyetlen globális szolgáltató, amely maga igazgatja kínai leányvállalatát. A hatalmas piacon (Kínában 340 millió internethasználót tartanak számon) azonban így is csak második a piacvezető Baidu mögött. Ez utóbbi tavaly 60,9 százalékkal részesedett a letöltésekből származó összes bevételből, míg a Google részesedése 31,8 százalék volt.

Az amerikai cég lépése és az, hogy elhatározását a nyilvánosság elé tárta, azért is feltűnő, mert a kínai hatóságok többnyire haragosan reagálnak az őket érő bírálatokra. Kis túlzással: a Középső Birodalomban a rettegés légköre uralkodik. A hivatalos szervek széles körű rendszabályozási jogosítványokkal rendelkeznek, a vállalatok pedig óvakodnak olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek megtorlást vonhatnak maguk után.

Forrás: MTI/dpa/AP

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS