Az iszlám rezsimet nem fenyegeti közvetlen veszély Iránban
hírösszefoglaló 2009. június 19. 18:02, utolsó frissítés: 18:02Muszavi mellé állt az iszlám forradalom fő erejét jelentő középosztály egy része; most a papságot kellene meggyőzni. Ám az ajatolláh ellenében ez szinte lehetetlen.
Az iráni elnökválasztáson alulmaradt Mir Hoszein Muszavi ellenzéki jelölt több százezer híve gyűlt össze csütörtök délután is Teherán belvárosában, hogy közösen gyászolják a hét eleji tömegtüntetéseken megölt társaikat.
A múlt pénteki elnökválasztást a hivatalos adatok szerint Mahmúd Ahmadinezsád ultrakonzervazítv államfő nyerte meg. A mérsékelt konzervatív Muszavi választási csalásra hivatkozva az eredmény érvénytelenítését és új választások kiírását követelte. Hívei a szombati eredményhirdetés óta minden nap tüntetnek Teheránban.
Ali Hamenei ajatolláh, Irán legfőbb politikai és vallási vezetője pénteken a teheráni egyetemen nyíltan Ahmadinezsád mellé állt. Leszögezte, egyértelmű győzelem született az iráni elnökválasztáson. "Az iszlám köztársaság törvényei nem tesznek lehetővé választási csalást. A tizenegy milliós szavazatkülönbség is azt mutatja, hogy nem történhetett manipuláció" – szögezte le Hamenei több tízezer ember előtt tartott beszédében. A legfőbb iráni vezető figyelmeztette a vesztes elnökjelölteket, hogy csak törvényes úton próbálják orvosolni panaszaikat, és arra kérte az ellenzéket, hogy hagyjon fel az utcai tiltakozással.
Teherán kormányzója, Morteza Tamadon bejelentette, nem engedélyezik Muszavi híveinek szombatra Teheránba tervezett tüntetését. Tamadon reményét fejezte ki, hogy az ellenzéki elnökjelölt támogatói engedély nélkül nem tartják meg a megmozdulást. Hozzátette, hogy az elmúlt napokban tartott teheráni tüntetések – engedély hiányában – szintén törvénytelenek voltak.
Kicsoda Muszavi?
A volt iráni miniszterelnök visszafogott, tartózkodó viselkedése, halkszavúsága sokakat arra a következtetésre indít, hogy erélytelen politikusról van szó, de a látszat csal. Muszavi a június 12-i iráni elnökválasztás után szinte egyik napról a másikra egy bontakozó ellenzéki mozgalom vezetőjévé vált. Semmiképpen sem nevezhető amatőrnek vagy az oldalvonalon kívülről bekiabáló szereplőnek. Úgy tűnik, mindeddig nem félemlítette meg őt az ország legfőbb vallási vezetője, Ali Hamenei ajatollah és annak belső köre sem.
Nem tudni, vajon Muszavi megkérdőjelezné-e, vagy egyáltalán meg akarja-e kérdőjelezni magát az iszlám rendszert. Ő is a forradalom szülötte, és 1979 óta soha nem hívta fel reformerként a figyelmet magára. Mindazonáltal máris tovább ment, mint azt bárki is várta volna tőle.
Mostani elnökjelölti programjában nincs semmi radikális, forradalmi, csupán annyit ígért, hogy stabilizálja az ország gazdaságát, amelyet megrendített Ahmadinezsád kormányának költekezése és inflációs politikája. Külpolitikai téren változtatni akar azon a képen, amely Ahmadinezsád Izraelt és a Nyugatot provokáló kijelentései nyomán alakult ki a világ közvéleményében, és amely szerint Irán szélsőséges magatartást tanúsít a nemzetközi politikában.
Hű akar viszont maradni az iszlám köztársaság irányvonalához az iráni nukleáris programot illetően, és kizárja az eddig elért eredmények részleges vagy teljes feladását. Úgy véli azonban, hogy garanciákat kell adni iráni részről a nemzetközi közösségnek, hogy az ország nukleáris programja békés természetű.
Muszavi 1941. szeptember 29-én született. Egyike volt a sahhal szemben Ruhollah Khomeini ajatolláhot támogató Iszlám Párt alapítóinak. Miniszterelnöki posztjának megszűnése után tanácsadóként szolgált két államfő, Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani és Mohammad Hatami mellett. Idén áprilisban tűnt fel ismét a nagy nyilvánosság előtt, amikor bejelentette, hogy indulni szándékozik az elnöki posztért. Az elnökjelöltek egy televíziós vitájában azzal indokolta visszatérését, hogy veszélyt jelentene Iránra, ha Ahmadinezsád maradna az államfő.
A gyásztüntetés az adu
Muszavi az iráni sah rendszerét megdöntő 1979-es iszlám forradalom legfőbb politikai eszközével, a gyásztüntetéssel próbálja a tiltakozási hullámot életben tartani és erősíteni – véli Karim Pakzad francia politológus. Az ellenzéki vezető a szegényebb néprétegek megszólítására és bázisa kiszélesítéséhez egy nagyon fontos síita vallási hagyományt próbál politikai eszközként használni – hangsúlyozta az elemező.
Iránban egy szeretett személy elvesztéséről a vallási közösség megemlékezik az elhalálozástól számított harmadik, hetedik és negyvenedik napon. Ezzel Muszavi hetekre előre biztosítani akarja a tüntetések folytatását.
Az is fontos szempont az ellenzéki jelölt számára a politológus szerint, hogy amennyiben az elhunyt személyt megölték, azt nemcsak a hozzátartozók és a barátok gyászolják, hanem egyúttal az iráni nemzet mártírjának is tekintendő. Muszavi ezt a hagyományt próbálja felhasználni a politika iránt kevésbé érdeklődő, de a vallási közösségeket, így a mecseteket látogató rétegek maga mellé állítására. Emellett tisztában van azzal, hogy sem a rendfenntartók, sem a milicisták nem fognak a szent helynek számító mecsetekben és vallási helyeken a "gyászolókra" lőni.
Az elemző emlékezetett: ezzel a módszerrel győzték le a sah uralmát az iszlám rendszer támogatói. A vallási vezetők 1978 elejétől kezdve a tüntetések mindegy egyes áldozatáról megemlékeztek a harmadik, a hetedik és a negyvenedik napon, s ezzel egyre nagyobb tömegeket állítottak maguk mellé.
Más kérdés, hogy most Hamenei ajatolláh, a legfőbb vallási vezető kifejezett tiltása ellenére kellene folytatni a tüntetéseket – ez pedig csökkenti az esélyét annak, hogy Muszavi a maga oldalára állítsa a vallásos tömegeket.
Megdönti-e az iráni rezsimet a népharag?
Az iráni teokrata rendszer a jelek szerint nincs közvetlen veszélyben. Kevés az esély arra, hogy az utóbbi napok tüntetéseiből komoly, hiteles mozgalom nő ki, amely alapvetően megváltoztatja a jelenleg mindenható és érinthetetlen teokrácia által irányított rendszert. Ha sikerül folytatni a tüntetéseket, és a papság köréből is támogatókat kap Muszavi, a klérus választás elé kerül: vagy megszabadul a keményvonalas Mahmúd Ahmadinezsád elnöktől, vagy pedig a minimumra korlátozza jogköreit, gyengítve a pozícióját.
Az iszlám forradalom óta eltelt 30 év alatt a demonstrációk soha nem irányultak az uralkodó papság ellen. Csekély a valószínűsége annak, hogy a síita klérus uralta iráni rendszer radikális változáson menne keresztül. Az irániak nagy része szorosan kötődik az 1979. évi forradalomhoz, annak örököseihez és az általuk létrehozott rendszerhez. Ám a Nyugat folytonos provokálásával, a gazdaság szakszerűtlen irányításával és a legutóbbi elnökválasztás feltételezett meghamisításával Ahmadinezsád maga ellen hangolta az 1979 elején az iszlám forradalom fő hajtóerejeként fellépő iráni középosztály jelentős részét.
Obama keze
Tény, hogy a vitatott iráni elnökválasztás valamennyi jelöltje az iszlám rezsim vezetőihez tartozik. De míg a katonai-nukleáris program mellett kitartó, Amerika-ellenes, ultra-nacionalista csoportot destabilizálta az amerikai elnök párbeszédre hívó javaslata, addig a katasztrofális szociális és gazdasági helyzetben lévő ország jövőjét a Nyugat felé nyitástól remélő csoport élni akar Obama ajánlatával – írta a Le Monde.
A mértékadó párizsi újság szerint a jelenleg Teheránban zajló hatalmi harc túlmutat Irán határain, és az egész közel-keleti helyzetre rá fogja nyomni bélyegét a következő hónapokban. Még nem teljesen érezhető és körvonalazható annak jelentősége, ami az iráni utcákon zajlik, de kétségtelenül nagyon fontos és sorsdöntő – véli a lap.
Az elnökválasztás két nagy ellenfele valójában egy táborba tartozik. Ennek ellenére Ahmadinezsád és Muszavi nem tekinthető egyformának: az egyik oldalon egy megrögzött, a "tiszta forradalmat" hirdető, ultra-nacionalista csoport áll, amely ragaszkodik a katonai-nukleáris programhoz. Identitásának lényege az Amerika-, vezetőjének pedig az Izrael-ellenesség. Őket támogatják a közel-keleti radikális csoportok: a palesztin Hamász és a libanoni Hezbollah.
Velük szemben áll Muszavi vezetésével a hagyományos papsághoz közelebb álló csoport, amely szintén az iszlám rezsim megtartását szeretné, de úgy gondolja, hogy a katasztrofális szociális és gazdasági helyzetben lévő ország jövőjét csak a Nyugat felé nyitás szavatolhatja. Ez utóbbi csoport meg akarja ragadni Obama kinyújtott kezét, s ez a különbség nagyon is számít – írta a Le Monde.
Forrás: MTI a Reuters/AP/AFP/dpa alapján
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
