2025. december 18. csütörtök
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Orosz-ukrán flottapárbaj

hírösszefoglaló 2008. október 18. 10:03, utolsó frissítés: 2008. október 17. 11:38

Tizenhét éve folyik a hidegháború Kijev és Moszkva között a Fekete-tengeri Flottáért.



Nem meglepő, hogy lényegében 225 éve Szevasztopol az orosz Fekete-tengeri Flotta fő, egyben egyetlen támaszpontja lett, amit Eduard Baltyin tengernagy (a flotta parancsnoka 1993-1996 között) eleve hibának minősített, mondván, hogy a megbízható védelmi képesség alapja a területileg széttagolt támaszpontrendszer. „Az a flotta, amelynek egyetlen támaszpontja van, nem flotta” – hangoztatta.

Sem az orosz birodalom, sem a Szovjetunió nem szánta rá magát költséges bázisok építésére, azon az alapon, hogy a Krím-félszigeten minden megtalálható, Nyikolajevben pedig ott van a nagy hajógyár.

Sztálint is hasztalan győzködték, hogy nem szabad egyetlen támaszpontra hagyatkozni, ő nem így vélekedett, mereven kitartott hibásnak bizonyult tengeri stratégiája mellett, írja a flottavita történetéről Pirityi Sándor, a hadtudományok kandidátusa.


A „szlávközi vita” a gazdag szovjet hagyatékért már 1991 októberében megkezdődött: Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa minden teketóriázás nélkül az új államképlethez rendelte az egész Fekete-tengeri Flottát.

1992. április 5-én Kravcsuk elnök, majd válaszképpen az orosz államfő két nappal később rendeleti úton kisajátította a flottát. Később mindketten hozzájárultak a tárgyalások folytatásához, megegyeztek a közös használatban, majd a fele-fele megosztásban.

Ez az arány hamarosan 81,7, illetve 18,3 százalékosra módosult Oroszország javára, majd megszületett az „ideiglenesen végleges” megállapodás: az orosz Fekete-tengeri Flotta Szevasztopolban maradhat 2017-ig.

Ebben az időszakban – a 90-es évek közepe táján – Kijev ukrán eskütételre kötelezte a flotta személyzetét, elnézte a hajóeltérítéseket, ösztönözte a tengerfenékre telepített távközlési kábelek megrongálását.

Közben rozsdásodtak, rongálódtak a hadihajók, új hajót pedig nem kapott a flotta. Ukrajna Kínának adta el a félig elkészült Varjag rakétacirkálót, a négy ukrán fregatt közül hármat ki kellett selejtezni,


az egyetlen ukrán tengeralattjáró pedig sohasem látott tengert.

Az utóbbi években az orosz katonai sajtó is feltette a kérdést: minek a flotta a rakéták, a számítógépek, az atomfegyver és a precíziós harceszközök korában? A Fekete-tengeri Flotta – fogalmazódott meg a válasz – az egyik legfontosabb eleme Oroszország déli védelmi rendszerének. Ha ez a láncszem kiesik, betömhetetlen rés támad. Fontos emellett a gazdasági érdekek védelme. A kontinentális talapzat igen gazdag ásványkincsekben, védelemre szorul a kőolaj- és a földgázexport is.

Az említettek mellett Moszkva egy ideje a Fekete-tengeri Flotta fő „opponensének” a török haditengerészetet tartja, amely a „szovjet fenyegetés” elmúltával is szembeötlően gyarapodott. A 90-es évek közepétől nyolc új tengeralattjárót, két torpedórombolót, négy fregattot, nyolc rakétanaszádot kapott. Az új török hadihajó-építési program költségtervezete 27 milliárd dollár.

Orosz katonapolitikai körökben Szevasztopol esetleges feladásában megbocsáthatatlan vereséget láttatnak, amelynek politikai következményei megjósolhatatlanok. Sorjáznak a találgatások: sor kerülhetett volna-e a NATO jugoszláviai műveletére, ha az Adrián jelen lett volna egy, a Fekete-tengeri Flottához mérhető orosz haditengerészeti erő?


A flotta önmagában féken tartó erőtényező,

nagy potenciálokat von magára (tehát az ellenfélnek jelentős erőket kell lekötnie a semlegesítésére), de sebezhetősége lényegesen kisebb, mint a szárazföldi rendszereké.

Orosz tengerészeti körök azt vallják, hogy Szevasztopol mellett mindaddig ki kell tartani, amíg nem kínálkozik alternatív megoldás. Ezért szükségtelen „politikai szónoklatokkal billentgetni a hajót”, élezve a viszonyt Ukrajnával: ennek a „hidegháborúnak” mielőbb véget kell vetni.

Új támaszpont kiépítésére kínálkozik az Azovi- és a Fekete-tenger közötti Kercsi-tengerszoros és Anapa közötti partszakasz, ahol van olaj- és gázvezeték. Igaz, egy új kikötő építése évtizedekig eltarthat, és csillagászati összegeket emészthet fel, ami a mai Oroszországnak is súlyos anyagi tehertétel lenne.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS