2026. október 24. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Oktatás minden gyereknek: nem kéne szem elől téveszteni a közös céljainkat

2016. szeptember 16. 16:25, utolsó frissítés: 16:32

Mintegy 57 millió gyermek marad ki az elemi oktatásból szegénység, diszkrimináció vagy háborúk miatt.


Az OECD-országoknak és globálisan minden állam kormányának többet kell tennie az oktatási rendszereik javítása terén ahhoz, hogy teljesíthessék az ENSZ 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlesztési céljait – hangsúlyozta csütörtökön kiadott jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).

A Pillanatkép az oktatásról (Education at a Glance) című, szeptember 15-én bemutatott, 510 oldalas dokumentum szerint a vállalások teljesítése kihívást jelent a tagállamok mindegyike számára.

A jelentésben felmérték, hogy a szervezet országai mennyire teszik mindenki számára elérhetővé a minőségi oktatást és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeit. A 35 vizsgált országból csak 12-ben teljesítettek legalább ötöt az ENSZ oktatásra vonatkozó tíz célkitűzése közül, a 22 európai állam között pedig mindössze hat ilyen volt (az OECD-nek Románia még nem tagja, ezért a jelentésben nagyon kevés romániai adat szerepel – szerk. megj.). A legjobb teljesítményt Ausztrália és Kanada érte el, ezt követte Hollandia és Belgium.

Education at a Glance 2016 - Infographic from EduSkills OECD


"Kijózanító hatásúak ezek a megállapítások. A magas színvonalú, mindenki számára hozzáférhető oktatás biztosítása továbbra is kihívást jelent a világ országai számára" – jelentette ki Angel Gurría, az OECD főtitkára a Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportügyért felelős uniós biztossal közösen tartott brüsszeli sajtótájékoztatóján.

A 2030-ig teljesítendő, az ENSZ és tagállamai által kötelezőként elfogadott Fenntartható Fejlesztési Célok (Sustainable Development Goals - SDG) közül a negyedik vonatkozik az oktatásra.


„Befogadó és méltányos minőségi oktatást és az élethosszig tartó tanulás lehetőségének biztosítását mindenki számára”

– szól a valóban globális cél, amelyet függetlenül az illető országok gazdasági helyzetétől mindenkinek szem előtt kell tartania. Még mindig rosszul állunk globálisan az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében, hiszen mintegy 57 millió gyermek nem jár elemi iskolába, és még mindig sok gyerek kiszorul az oktatási rendszerből a családja szegénysége, a neme, etnikai hovatartozása miatt, vagy azért, mert ahol él, ez a jog nem biztosított, vagy mert fegyveres konfliktus dúl szülőföldjén.

A részvétel azonban még nyilvánvalóan nem elég, kulcsfontosságú az is, milyen kompetenciákat és készségeket fejleszt az iskolai oktatás a diákokban, hogy belőlük sikeres és boldogulni tudó felnőttek váljanak szakmai és magánéletükben egyaránt. Az OECD által lebonyolított PISA-felmérések tanulsága, hogy a felmérésben részt vevő 65 magas és közepes jövedelmű ország 15 éveseinek 33%-a alapszinten sem rendelkezik matematikai készségekkel, és 26%-uk alapszinten sem tud olvasni.

A legutóbbi PISA-felmérés eredményét egyébként idén decemberben teszik közzé. 2018-tól a nemzetközi felmérésbe olyan készségek kiértékelése is bekerül, amit „globális kompetencia” néven összesítenek, és amely magában foglalja, mit tudnak és mit értenek meg a 15 évesek a „békekultúra és erőszakmentesség, globális polgárság, a kulturális sokféleség értékelése és a fenntartható fejlődéshez való kulturális hozzájárulás” koncepcióiból – áll a jelentésben.

Az oktatásra vonatkozó, 4. Fenntartható Fejlesztési Célt tíz alpontra, célkitűzésre bontották. Ezek a következők:

2030-ra biztosítani minden lány és fiú teljesen ingyenes, méltányos és minőségi alap- és középfokú oktatását;
2030-ra biztosítani, hogy minden lány és fiú hozzáférjen minőségi korai fejlesztési programhoz, gondozáshoz és óvodai oktatáshoz, hogy felkészülhessen az elemi iskolai tanulmányaira;
2030-ra biztosítani, hogy minden nő és férfi egyenlően hozzáférhessen a kifizethető, minőségi technikai, szakmai és felsőfokú oktatáshoz
2030-ra jelentősen növelni azon fiatalok és felnőttek számát, akik számottevő technikai és szakmai készségekkel rendelkeznek, hogy lehetőségük legyen jó munkahelyet kapni vagy vállalkozást indítani;
2030-ra meg kell szüntetni a nemi egyenlőtlenségeket az oktatásban, és az oktatás minden szintjén egyenlő hozzáférést kell biztosítani a sérülékeny csoportoknak, beleértve a fogyatékkal élő személyeket, őslakos közösségek tagjait és a hátrányos helyzetű gyerekeket;
2030-ra minden fiatalnak és a felnőttek túlnyomó részének tudnia kell olvasni és számolni;
2030-ra minden oktatásban résztvevő személynek el kell sajátítania azokat a készségeket és ismereteket, amelyek előremozdítják a fenntartható fejlődés és életvitel, emberi jogok, nemek közti egyenlőség, a béke és erőszakmentesség kultúrája, a globális polgárság, a kulturális sokféleség értékelése és a fenntartható fejlődéshez való kulturális hozzájárulás eszméit és céljait;
Az oktatási intézményekben a gyermekek és fogyatékkal élők igényeit helyezzék előtérbe, külön figyeljenek a nemek közti egyenlőség teljesülésére, és mindenki számára biztosítsanak biztonságos, nem erőszakos, befogadó és hatékony tanulási közeget;
2020-ra globálisan jelentősen növelni kell a fejlődő országokban, főképp a legkevésbé fejlettekben, szigetországokban és az afrikai országokban élők számára biztosított ösztöndíjak számát, beleértve a szakképzést, információs és kommunikációs technológiai, technikai, mérnöki, tudományos kutatói képzéseket fejlett vagy más fejlődő országokban;
2030-ra jelentősen növelni kell a szakképzett oktatók rétegét, beleértve nemzetközi képzések biztosítását a fejlődő országokban dolgozó oktatók számára.


A célkitűzések teljesítésének folyamata lassú, és egyelőre kevés változás mutatkozik az egyes országok teljesítményében – derül ki a jelentésből.

Ugyan ma már a férfiaknál több nő rendelkezik felsőfokú végzettséggel, utóbbiak még mindig kisebb valószínűséggel szereznek diplomát a felsőoktatás magasabb szintjen, például a doktori képzéseken. A nemek közötti szakadék a tanulmányi területeken is megmutatkozik: a nők még mindig alulreprezentáltak például a tudományos és a mérnöki szakokon, az oktatásban és az egészségügyben ugyanakkor felülreprezentáltak. A jelentésből az is kiderült, hogy a bevándorlók az iskolai végzettség terén sok országban lemaradásban vannak a helyben született társaik mögött.

A helyzetértékelésben megállapították, hogy a szakképesítést szerzettek munkanélküliségi rátája (9,2 százalék) alacsonyabb, mint azoké, akik általános középfokú végzettséggel rendelkeznek (10 százalék). A felsőoktatást végzettek körében ez 6,9 százalék, a mindössze alapfokú végzettségűek esetében pedig 17,4 százalék.

A szervezet rámutatott, hogy az OECD-országok átlagosan a bruttó hazai termékük (GDP) 5,2 százalékát fordítják az oktatásra, és a már egyébként is szűkös állami költségvetésekre nehezedő nyomás enyhítése érdekében egyre több helyen hárítják át a felsőoktatás költségét az államról a háztartásokra.

Mint írták, a felsőfokú intézményekre fordított kiadások átlagosan 30 százaléka magánforrásból származik, és ez az arány jóval magasabb, mint az alacsonyabb oktatási szinteken. A magánfinanszírozás kétharmadát a háztartások adják, gyakran tandíj formájában.

A felsőoktatásban részt vevő 20-24 évesek aránya ennek ellenére átlagosan 29-ről 33 százalékra nőtt az OECD-országokban 2005 és 2014 között – olvasható a jelentésben.

Az OECD ezen kívül arról számolt be, hogy a 2005-ös 54-ről 2014-re 69 százalékra nőtt az általános iskola előtti oktatásba beíratott 3 évesek aránya.

Az ENSZ tavaly szeptemberi fenntartható fejlődési csúcstalálkozóján elfogadott, 17 célkitűzésből álló fejlesztési terv, az Agenda 2030 egyik legfontosabb és legambiciózusabb vállalása arra irányul, hogy 15 éven belül szűnjön meg mindenütt a világon a mélyszegénység és az éhezés.

Forrás: MTI, oecd.org

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS