2025. december 20. szombat
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Német-török együttélés: fellángolt a vita

2008. február 15. 09:53, utolsó frissítés: 09:53

A németek többsége szerint problémákkal terhelt a törökökkel való együttélés. Erről tanúskodott az a felmérés, amelynek eredményeit csütörtökön hozták nyilvánosságra. A Forsa közvélemény-kutató intézet adataiból kitűnik: a megkérdezett németek több mint 40 százaléka problematikusnak tekinti a németországi törökökkel való egymás mellett élést, sőt 12 százalék azon a véleményen van, hogy az együttélést rendkívül súlyos problémák terhelik.


Az előzményekhez tartozik, hogy az elmúlt hónapokban németországi külföldiek – köztük nagy számban török fiatalok – erőszakos cselekményeket hajtottak végre németek ellen. A közelmúltban pedig Ludwigshafenben leégett egy több emeletes, kizárólag törökök lakta ház, s a katasztrófában kilenc személy életét vesztette. Az ügyet azóta is egy közös német-török szakértői csoport vizsgálja,


nem zárva ki azt sem, hogy szándékos gyújtogatás történt.

Értesülések szerint a rendőrség több szálon nyomoz, s az első vizsgálati eredményeket a legközelebbi jövőben ígérik.

Ezt követően felerősödött a kölcsönös bizalmatlanság a német lakosság és a németországi törökök között. Olajat öntött a tűzre Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök múlt vasárnapi, németországi látogatása során elhangzott nyilatkozatával. Erdogan támogatta ugyan a mintegy 3,5 millió török integrálódását, de egyben figyelmeztette őket az általa túlzottnak nevezett beilleszkedés elkerülésére. A kormányfő egyidejűleg arra szólította fel a német hatóságokat, hogy hozzanak létre török iskolákat és egyetemeket Németországban.

A felmérés szerint ez utóbbit a német lakosság több mint 90 százaléka a leghatározottabban elutasította. Ezzel egy időben a német kormány integrációs megbízottja, Maria Böhmer egy csütörtöki nyilatkozatban azt vetette Erdogan szemére, hogy


félelmet szít Németországban élő honfitársai körében.

A konzervatív politikus azzal vádolta a török kormányfőt, hogy németországi kijelentéseivel az előítéletek erősödését segítette. Böhmer szerint Erdogan nyilatkozatával sokat ártott a külföldiek, köztük a törökök beilleszkedésének, amellyel pedig "mindenki nyerne".

"Miért elítélendő, ha valaki olyanná akar válni, mint a befogadó (többségi) társadalom? Aki nálunk él, annak el kell fogadnia a német jogrendet" - érvelt Wolfgang Bosbach, a kereszténydemokraták (CDU) alsóházi frakciójának helyettes vezetője. Dieter Wiefelspütz, a szociáldemokraták belpolitikai szóvivője a német belügyekbe való "megengedhetetlen beavatkozást" vetett Erdogan szemére. Erwin Huber, a bajor uniópárt (CSU) elnöke pedig egyenesen a Törökország EU-belépéséről folyó tárgyalások felfüggesztését követelte a kölni beszéd nyomán.

A kormányfő ötlete halálos csapás volna az integrációs törekvésekre, és ideális táptalaja volna "török miliő és török gettók kialakulásának" - fogalmazott Wolfgang Schäuble belügyminiszter. Az elképzelést a német kancellár is értetlenül fogadta. Az iskolai megértési problémák orvoslására szerinte


nem Törökországból kellene tanárokat és tanítókat "importálni".

A megoldást török származású oktatók nagyobb számban történő alkalmazása jelenthetné a német oktatási intézményekben – vélte Angela Merkel.

Nem aratott osztatlan tetszést Erdogan beszéde a németországi törökök körében sem. Cem Özdemir, a Zöldek EP-képviselője hasznosnak, az integrációt előmozdítónak nevezte a miniszterelnök kölni kijelentéseit. Kenan Kolat, a Németországi Török Közösség elnöke viszont leszögezte: aki német földön nő fel, annak meg kell tanulnia németül beszélni. Török iskolák "telepítése" szóba sem jöhet.

A Németországi Muzulmánok Központi Tanácsának elnöke politikai számítást vetett Erdogan szemére, elítélve a párhuzamos társadalom kialakítására alkalmas ötleteit. Aiman Mayzek szerint a kormányfő és tanácsadói felismerték, hogy


a németországi törökök politikai vákuumban élnek.

A német politika, politikusok ugyanis nemigen törődnek velük, jóllehet jelentős választói réteget és potenciált képviselnek. (A 3,4 millió török közül mintegy 700 ezer rendelkezik német állampolgársággal, ők a Bundestag-választásokon is szavazhatnak. A többiek nagy része, amennyiben legalább 8 éve él német földön, és büntetlen előéletű, a helyhatósági választásokon jogosult szavazásra.)

Mayzek ezzel azoknak a sajtókommentátoroknak adott igazat, akik szerint Erdogan Ludwigshafenben, a tűzkatasztrófa helyszínén államférfiként, a kölni sportcsarnokban viszont kampányoló pártpolitikusként szólalt fel. Ennek oka is kézenfekvő: az ankarai parlament januárban módosította a választójogi törvényt. Ezáltal a külföldön élő törököknek nem kell már hazautazniuk a választásokra, hanem külföldi lakóhelyükön vagy levélben is leadhatják a szavazatukat.

A korábbi kormányok is élhettek volna egy ilyen értelmű módosítás lehetőségével, ám ódzkodtak tőle. Tudták ugyanis, hogy a német, osztrák, belga, holland földön élő törökök többsége jámbor muzulmán és konzervatív; zömük az elmaradott anatóliai tájakról került Nyugat-Európába. Így politikai nézeteik leginkább az iszlamista gyökerű Igazság és Haladás Pártjához (AKP) állnak közel – vagyis Erdogan és szövetségese, Abdullah Gül államfő pártjához. Ebből a lehetőségből igyekezett gyorsan politikai tőkét kovácsolni a miniszterelnök – írja Dorogman László, az MTI munkatársa.

Bár választások Törökországban csak bő három év múlva esedékesek, Erdogan már most készül a megmérettetésre. A tavalyi voksoláson ugyan pártja meggyőző fölénnyel nyert, ám a fejkendő egyetemi viselését lehetővé tevő törvény parlamenti elfogadtatásával maga ellen fordította a szekularizáció híveit: a hadsereg, a világi politikai elit és a felsőoktatás vezetői mellett azokat a tömegeket is, amelyek a lopakodó iszlamizálás előhírnökét látják a fejkendő rehabilitálásában.

Így a következő választások csöppet sem ígérkeznek sétagaloppnak; könnyen lehet, hogy Erdogannak és az AKP-nek nagyon is jól fognak jönni a német földön élő török milliók szavazatai. (mti)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS