2025. december 17. szerda
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Romániához hasonlóan most már Magyarországon is csak részben szabad a sajtó

2012. május 03. 15:55, utolsó frissítés: 15:55

A véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát hangoztatták európai uniós vezetők május 3-án, a sajtószabadság világnapja alkalmából közzétett nyilatkozataikban. "Elfogadhatatlan a cenzúra, a szerkesztők, írók, újságírók és bloggerek zaklatása, miként az ellenük alkalmazott erőszak vagy az állam által kezdeményezett letartóztatásuk" – emelte ki Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője.


Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke a sajtószabadságot minden más politikai szabadságjog megőrzése előfeltételének nevezte. Egyebek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajtószabadságot nem lehet egyszer s mindenkorra kivívni, azt éltetni kell, küzdeni kell érte minden nap, mert "e törékeny szabadságot érő fenyegetések soha nem fognak eltűnni".

A "szabadból" a "részben szabad" kategóriába minősítette le a magyar sajtó állapotát a médiaszabadság globális helyzetét felmérő, 2011-re vonatkozó jelentésében a Freedom House (FH) washingtoni központú, független civil szervezet. A FH rámutatott, hogy "az index történetében


rendkívül szokatlan" Magyarország esete,

amikor egy "régóta szabad ország" esetében két év alatt 13 pontos zuhanást mutattak ki. A civil szervezet szerint ez azt jelzi, hogy "a médiaszabadság még a látszólag jól megalapozott demokráciákban sem tekinthető magától értetődőnek".

A FH úgy fogalmazott, hogy a leminősítés oka "Orbán Viktor konzervatív kormányának arra irányuló, koncentrált törekvése, hogy megragadja a média jogi és szabályozási kerete feletti ellenőrzést".

A tavaly kiadott, 2010-re vonatkozó értékelésben Magyarország pontszáma 23-ról 30-ra romlott, de a FH mérési rendszerében ez akkor még - Görögországgal, Guyanával és Szamoával holtversenyben - elegendő volt az utolsó helyre a szabad sajtójú országok kategóriájában. A civil szervezet 2011-gyel kapcsolatban újabb hatpontos rosszabbodást mutatott ki és ezzel Magyarország a világranglista 78. helyére esett vissza, amelyen Bulgáriával osztozik, egyaránt 36-36 ponton állva.

A legszabadabb sajtójú országnak a FH a tavalyi évre vonatkozó összehasonlítás alapján Finnországot, Norvégiát és Svédországot nevezte meg, egyaránt 10-10 ponttal. A 197 országból és területből álló mezőny sereghajtója Üzbegisztán (95), Türkmenisztán (96) és Észak-Korea (97) volt. Magyarország részben szabad kategóriába történt leminősítése tükrözi "a sajtószabadságnak az


Orbán Viktor miniszterelnök (kormányzása) alatti erózióját"

– hangzott a jelentés. A FH a romlás jeleit egyebek között a Nemzeti Adatvédelmi Hivatal létrehozásában látja, amely "korlátozni fogja az információhoz való hozzáférést". A civil szervezet szerint bizonyíték van arra, hogy egy"politikailag motivált" engedélyeztetési folyamat következményeként egy "kritikus rádióállomás elvesztette frekvenciáit". A Freedom House szerint megnőtt a cenzúrára és az öncenzúrára utaló jelentések száma, különösen az elektronikus közmédiával kapcsolatban és romlott a független médiavállalkozások gazdasági helyzete is.

A "részben szabad" sajtójú országok közé a FH az Európai Unió tagállamai közül Magyarország és Bulgária mellett Olaszországot (33) és Romániát (41), valamint az uniós tagságot jövőre elnyerő Horvátországot (40) sorolta. Ugyanezt a státuszt kapta a tágabb értelemben vett régióból Montenegró (35), Szerbia (35), Bosznia-Hercegovina (48), Koszovó (49), Albánia (51), Grúzia (52), Macedónia (54), Moldova (54), Törökország (55) és Ukrajna (59).

A Sajtószabadság 2012-ben című jelentés kiemelt helyet szentelt a Közel-Keleten végbement változásoknak, kiemelve, hogy 2011-ben Tunézia (51), Egyiptom (57) és Líbia (60) felkerült a "részben szabad" kategóriába, miután a sajtószabadság


a régóta kormányzó diktátorok megbuktatása

nyomán kiszélesedett. A FH ide sorolta be az újonnan megalakult Dél-Szudánt (59) is. A Freedom House-nak a médiaszabadság 2011-es állapotát összesítő felmérése szerint 66 ország vagy terület (az esetek 33,5%-a) minősült "szabadnak", 72 (36,5%) "részben szabadnak", 59 (30%) pedig "nem szabadnak". A jelentés szerint a világ lakosságának 14,5%-a él olyan országban, amelynek a sajtója "szabad", 45% olyanban, amelyben az "részben szabad" és 40,5% olyanban, amelyben a médiakörnyezet "nem szabad".

A "szabad" kategóriájú országok közé azokat sorolta a FH, ahol megítélése szerint a politikai hírekről "erőteljesen" számolnak be, az újságírók biztonsága garantált, a média ügyeibe való állami beavatkozás minimális és ahol a sajtó nem tárgya súlyos jogi vagy gazdasági nyomásnak.

Az Európai Újságíró-szövetség (EFJ) a több mint 100 újságíró törökországi bebörtönzése miatt a sajtószabadságot ért fenyegetésre hívta fel a figyelmet a világnapon. Azt kérte tagszervezeteitől, hogy mindegyikük


"fogadjon örökbe" egy bebörtönzött török újságírót,

azaz nyilvánítsa ki vele szolidaritását és támogatását, és hívja fel a figyelmet az esetre a lehetséges nemzeti vagy regionális fórumokon.

A 30 ország 260 ezer újságíróját képviselő szervezet elnöke, Arne König ugyanakkor úgy vélte, Magyarországon még mindig "sokkal többre van szükség az újságírók jogainak garantálásához". Szerinte a magyar példa azt mutatja, hogy "a demokratikus erők mozgósításának lehet bizonyos hatása a közvéleményre, de magyar kollégáinknak még hosszú utat kell megtenniük a kormány példátlan nyomásgyakorlása miatt".

König egyúttal cselekvést kért az európai uniós intézményektől az EU-szerződés azon cikkelye alapján, amely a közös EU-értékeket ért fenyegetés esetén eljárás indítását teszi lehetővé.

A Riporterek Határok Nélkül Berlinben szervezett pódiumbeszélgetésén elhangzott,


Európában sem természetes adottság a sajtószabadság,

a kontinensen kelet és nyugat, és észak és dél között is egyre nagyobb különbségek mutatkoznak. Az északi országokban, mindenekelőtt Skandináviában teljesen szabad a sajtó, viszont például Olaszországban vagy Görögországban romlik a helyzet, és megfigyelhető egy nyugat-keleti "lejtő" is.

A beszélgetés egyik résztvevője, Matthias Barner, a Német Kereszténydemokrata Unióhoz (CDU) közel álló Konrad Adenauer Alapítvány délkelet-európai médiaprogramjának vezetője egyebek mellett a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos vitákkal összefüggésben megjegyezte: a térség más országaiban is súlyos problémák vannak, Romániában és Bulgáriában például "a sajtó szabad, de nem független"; a nagyvállalkozó "oligarchák" – akiknek körében szép számmal vannak a volt kommunista rendszer képviselői, akik politikai hatalmukat gazdasági hatalommá konvertálták – erős befolyást gyakorolnak a sajtóra, és a politika oldaláról is érezhető nyomás.

Komoly probléma továbbá a szervezett bűnözés, amely az egész társadalmat, így a sajtó területét is áthatja, miközben az újságíró-társadalom igen megosztott, nem lép fel egységesen.

Pascal Thibaut, a Radio France International francia rádiócsatorna németországi tudósítója hozzáfűzte:


a francia sajtó sem mentes éppen a külső befolyástól.

A problémák részben a tulajdonosi szerkezet sajátosságaiból fakadnak; a francia sajtóorgánumok tulajdonosai ugyanis jellemzően nem szakmai befektetők, hanem számos területen tevékenykedő, úgynevezett vegyes konszernek, amelyek gyakran üzleti érdekeiknek megfelelően befolyásolják a szerkesztőségek munkáját. Nicolas Sarkozy elnöksége alatt csak romlott a helyzet, a kormányzat nem minden tekintetben tartotta tiszteletben a sajtó függetlenségét, ami különösen igaz a közszolgálati médiára, ahol az elnök saját hatáskörébe vonta a vezetők kinevezésére vonatkozó javaslat jogát – jegyezte meg.

Stephan Russ-Mohl
, az európai sajtó működését tanulmányozó European Journalism Observatory kutatóintézet vezetője egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a sajtószabadság nem elvont koncepció, hanem a közösség boldogulásának fontos feltétele. Ezt mutatják a ROG-nak a sajtószabadság minősége alapján összeállított országrangsorai és a korrupció ellen küzdő Transparency International nemzetközi szervezetnek a korrupció szintje alapján összeállított rangsora közti összefüggés: a két lista összevetése azt mutatja, hogy ahol nem érvényesül a sajtószabadság, vagyis ahol nem lehet nyilvánosan megtárgyalni a közösség problémáit, ott a korrupció szintje is magas. Az egyetlen kivétel Szingapúr, ahol ugyan ismeretlen jelenség a korrupció, de sajtószabadság sincs – fejtette ki.

Markus Löning, a német kormány emberi jogi politikáért és humanitárius segítségnyújtásért felelős megbízottja egyebek között azt emelte ki: a magyar médiatörvény körüli vita rámutatott, hogy az Európai Uniónak nincsen igazán hatékony eszköze a sajtószabadság és a sajtó sokszínűsége biztosítására, hiszen az Európai Bizottság csupán versenyjogi szempontból talált kifogásolnivalót a jogszabályon, és ezen kívül csak a lehető legsúlyosabb eszköz, a tagállami szavazat megvonásának lehetősége merülhet fel, a két véglet között elhelyezkedő megoldások pedig hiányoznak.

Hiányos a közös nyelv és közös kultúra is, a nemzeti érzékenység viszont igen erős szerte az unióban és rögtön fel is támad, amikor kívülről tesznek szóvá hiányosságokat, holott a sajtószabadság és a véleményszabadság az unió "eszmei magvához tartozik", és érvényesülése nélkül a huszonhetek nemigen képviselhetik az emberi jogokat a világban és nemigen követelhetik hitelesen e jogok tiszteletben tartását – tette hozzá.

Vörös T. Károly
, a Népszabadság volt főszerkesztője egyebek mellett kifejtette: a médiatörvény a Magyarországon kialakuló rendszert tekintve "csak a jéghegy csúcsa". (mti)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS