Foreign Policy-elemzés: mi várhat Szíriára?
2012. április 11. 16:12, utolsó frissítés: 16:12
Bassár el-Aszad elnök és rezsimje valószínűleg eljátszotta az utolsó esélyét az országban kialakult konfliktus diplomáciai megoldására azzal, hogy nem tartotta be az Arab Liga és az ENSZ megbízottja, Kofi Annan által kialkudott tűzszünetet – véli Bruce Jones, a Foreign Policy (FP) elemzője, s felteszi a kérdést: mi jöhet ezután?
Bár lejárt a határidő, amelyet Annan kiszabott az Aszad-rezsimnek a kormányerők kivonására a nagyvárosokból, sok változás nem tapasztalható a polgárháború szélére sodródott országban, s valószínűleg a teljes tűzszünet csütörtöki határideje is észrevétlenül telik majd le. Ez pedig minden valószínűség szerint azt jelenti, hogy Annan terve befuccsolt.
Oroszország, amelynek saját presztízse is kockán forog az általa is támogatott béketervezet kudarca miatt, még tehet néhány utolsó erőfeszítést, hogy jobb belátásra bírja Aszadot, illetve sok múlhat a G8 külügyminiszterek csütörtöki találkozóján is,
ha Moszkvának és Washingtonnak sikerül túllépnie
a köztük feszülő ellentéteken. Nem ez lenne az első eset, hogy egy, az ENSZ Biztonsági Tanácsában kialakult döntésképtelen helyzet egy G8-as külügyminiszteri találkozón oldódik meg: 1990-ben, amikor a koszovói beavatkozás ügye volt az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) napirendjén, az orosz-amerikai szemben állás miatt egy ilyen külügyminiszteri értekezleten történt meg a diplomáciai áttörés. Ehhez azonban nem érdemes sok reményt fűzni – mutat rá Jones.
Az utóbbi napokban a szíriai eseményeket kommentáló több elemzőben is felmerült, milyen naív lehetett Annan, hogy meglepte Aszad hazudozása. Jones szerint viszont az ENSZ egykori főtitkárát, aki régóta ismeri Aszadot, nem lehet csak úgy átejteni, s Annan mindig is tudta, hogy a diplomáciai rendezés esélyei csekélyek.
A volt ENSZ-főtitkár nem Aszad jóakaratára épített, hanem egy olyan tervet akart létrehozni, amely az ENSZ-BT minden tagja számára elfogadható. Ez arra szoríthatta volna Aszadot, hogy átértékelje a nemzetközi helyzetét – írja az FP újságírója.
Annannak, s vele együtt Ban Ki Munnak, az ENSZ jelenlegi főtitkárának a várható sikertelenség ellenére is meg kellett próbálnia diplomáciai úton rendezni a véres konfliktust, ha másért nem, legalább azért, hogy
senki ne érvelhessen azzal,
a nemzetközi közösség nem merítette ki az összes lehetséges eszközt, mielőtt keményebb intézkedéseket vezetne be – érvel Jones.
De mi lehet a következő lépés? Az ENSZ egyértelműen elzárkózott attól, hogy egy líbiaihoz hasonló, Moammer Kadhafi ezredes négy évtizedes uralmát sikeresen megdöntő katonai beavatkozást kezdjen Szíriában. A NATO, az Egyesült Államok és Törökország sem adta jelét annak, hogy katonailag beavatkozna a 13 hónapja tartó vérontásba.
Ha nemzetközi katonai akció nem indul, "legkisebb rosszként" felmerülhet például a lázadók felfegyverzése, amennyiben azok hajlandóak elfogadni bizonyos minimális szabályokat, s beleegyeznek a rezsim "lassú kivéreztetésébe" – írja James Traub, a Foreign Policy egy másik elemzője. Ez, a Traub által "új-mudzsahid" stratégiának nevezett terv rengeteg veszélyt rejt magában, nem utolsósorban a konfliktus súlyosbodásához és a vallási felekezetek közti összecsapásokhoz vezethet.
Van még egy opció, amelyről eddig nem sok szó esett a szíriai jövőjét illető spekulációkban. Ahogy 1999-ben Kelet-Timorban, vagy Kongó keleti részén 1996-ban, Szíriában is
bevetésre kerülhet egy nemzetközi stabilizációs erő,
amelynek ugyanaz a célja, mint egy békefenntartó csapatnak, de felszereltsége egy katonai intervenciós erőéhez lenne hasonló.
A stabilizációs csapatok nem a rezsim bukását hivatottak elősegíteni, csupán a további vérontás akarják megakadályozni. Harcok ilyenkor általában nincsenek is: a Kongó és Ruanda közti konfliktus esetében például elég volt, hogy a nemzetközi csapatok megjelentek a szomszédos Ugandában, s a ruandai hadsereg kivonult Kongóból. Ahogy Martin Indyk, a Brookings Intézet egy munkatársa a lapnak rámutatott, ez működhet Szíriában is, mivel a szíriai hadsereg valószínűleg nem szeretne összetűzésbe kerülni például a török hadsereggel, így akár csak egy stabilizációs csapat törökországi előkészítésével is rendkívüli lélektani nyomás nehezedne a rezsimre.
A stabilizációs erők viszont éppen stratégiai sajátosságaik miatt nem küzdhetik el magukat Damaszkuszig, ahhoz, hogy egy ilyen csapatot küldhessen Szíriába a nemzetközi közösség, a hadseregnek jeleznie kell, hogy nem fogják megtámadni a nemzetközi katonákat. Ez történt például a 2006-ban, az Izrael és a Hezbollah közti háborúban, amikor Franciaország, Olaszország, India és más államok egy tűzszünet-egyezmény részeként csapatokat küldtek Libanonba. A Hezbollah hivatalosan sosem egyezett bele a fegyveresek jelenlétébe, de a színfalak mögött jelezte Párizsnak, hogy nem fog szembeszállni a csapatokkal. Egy ilyen akció megindítását legelőször az ENSZ BT-nek kell jóváhagynia, de akár a NATO vagy az Arab Liga is felhatalmazhatja a nemzetközi erőket. (mti)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
