Milyen eszközökkel lehetne fellépni a szlovák nyelvtörvény ellen?
szerk. 2009. július 17. 15:48, utolsó frissítés: 16:27A politikai harc mellett a jogi utat is megfontolják. Interjú Bauer Edittel, a Magyar Koalíció Pártja EP-s képviselőjével.
A szlovák parlament július elején hagyta jóvá azt az államnyelvtörvényt módosító javaslatot, amely korlátozza a kisebbségek anyanyelv-használati jogát, ugyanakkor az uniós jogrendszert is sérti. A héten elfogadott törvény egyebek mellett arról is rendelkezik, hogy a helyi földrajzi elnevezéseket nyilvánosan csak szlovákul lehet használni.
Továbbá az egészségügyi és szociális intézményekben dolgozók csak azokon a településeken beszélhetnek magyarul a pácienssel, ahol legalább 20 százaléknyi magyar él. A törvény értelmében akár ötezer eurós büntetést is kaphat az, aki megsérti ezeket a rendelkezéseket, például
helytelenül használja a szlovák nyelvet.
A szlovák államnyelvtörvény ezen módosítása a kisebbségi sajtóra nem vonatkozik és a kulturális és más szervezetek belső nyelvhasználatáról sem rendelkezik, de a kisebbségek által szervezett nyilvános rendezvényeknél már kötelezővé teszi a szlovák nyelven való felszólalást is.
A szlovák kulturális minisztérium cáfolja azt az állítást, miszerint a törvény a magyarokkal szembeni intézkedésként született volna. A hivatalos álláspont szerint a törvény az államnyelv védelmére jött létre és azért,
hogy a szlovák anyanyelvűeket sehol ne diszkriminálják.
Több magyar politikus egybehangzó véleménye szerint a szlovák nyelvtörvény ugyanannak a demokratikus jogokat korlátozó folyamatnak a része, mint például a korábban elfogadott sajtótörvény is. A szlovák értelmiség egy része is azon az állásponton van, hogy a nyelvtörvény csupán a politikai osztály egy részének véleményét tükrözi.
Mik voltak a törvény elfogadásának előzményei és milyen eszközökkel lehetne fellépni a nyelvtörvény ellen – többek között erről kérdezte Bauer Editet, a Magyar Koalíció Pártja európarlamenti képviselőjét az Erdély FM rádió munkatársa.
Bauer: – A parlament 1995-ben fogadott el a kormány javaslatára egy államnyelvről szóló törvényt, amely bevezette az államnyelv kötelező használatát a hivatalos ügyintézésben. Utána a parlament elfogadott egy másik törvényt, amely megengedte a kisebbségek nyelvének használatát a hivatalokban, ott, ahol a kisebbség aránya elérte a 20%-ot. Ezeken a településeken az önkormányzat a kisebbség nyelvén tárgyalhatott, fogadhatott el beadványokat. Tehát egy átfogónak mondható, bár kielégítőnek nem nevezhető megoldás született.
Utána az előző kormány – amelynek a Magyar Koalíció Pártja is a tagja volt –, elfogadta az Európai Regionális Nyelvek Kartáját, ezt ratifikálta egy nagyon jól működtethető menüvel együtt. (Mert ugye menüt fogadnak el minden nyelv esetében.) Ez egy nagyon kielégítő megoldást nyújtott volna, amennyiben a belső jogrend átvette volna. Ez azonban mind a mai napig nem következett be. Ezzel szemben a parlament a kormány javaslatára elfogadta ezt az újabb szigorítást, ami az államnyelvről szóló törvénynek a módosítása.
Milyen lehetőségeik vannak az európai képviselőknek a nyelvtörvénnyel szemben?
– Szembe kellene menni a kormánypropagandával, amely azt mondja, hogy ez a módosítás csak a szlovák nyelv védelméről szól és a kisebbségi nyelvhasználatot nem érinti. Ez valójában a közvélemény félrevezetése. Bizony nagyon is érinti: a kulturális rendezvényeken például, amelyeket egy magyar párt vagy kulturális szervezet rendez a magyarok számára, még akkor is szlovákul kell konferálni, ha egyetlen szlovák személy sincs jelen. Az emléktáblákra, az emlékművekre – hacsak nem a kulturális emlékművek listáján találhatóak –, pótolni kell a szlovák feliratokat. Azt, hogy miként fogják ezeket a táblákat, ezeket az emlékműveket újravésni, azt ebben a pillanatban el sem tudom képzelni, és valószínű, hogy ez sok esetben lehetetlen is.
És van még egy durva rendelkezés: a beteg és az orvos, vagy a beteg és a nővér közti kapcsolatot, illetve a kliens és a szociális intézmény közötti kapcsolatot is szabályozza, ami értelemszerűen a magánszféra legmélyebb rétegéhez tartozik. A szabályozás szerint itt is szlovákul folyik a kommunikáció. Abban az esetben, ha a páciens vagy a kliens nem ismeri az államnyelvet, csak akkor beszélhet az orvos vagy a nővér, vagy a személyzet magyarul vagy más kisebbségi nyelven az illetővel, ha a kisebbségi lakosság aránya eléri a 20%-ot. Tudvalevő, hogy a nagy kórházak általában nem ilyen helyen vannak, ezért ez rendkívül megalázó a kisebbségek számára.
Visszatérve a kérdésre, hogy mit lehet tenni. Más kollégákkal együtt májusban írtam az uniós biztosoknak, írtam az Európai Bizottságnak, hogy készül egy ilyen nyelvtörvény és ez az európai jogot is sérti. Mert létezik a 2000/43-as irányelv, amely tiltja a diszkriminációt a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Ez a jogszabály pedig nyilvánvalóan ütközik ezzel az irányelvvel.
Leonard Orbantól júniusban kaptam választ, miszerint a kisebbségek jogait tiszteletben kell tartani, az európai törvénykezés minden országban érvényes, és azt javasolja, hogy bírósági úton szerezzünk érvényt az európai jognak. Ami meglehetősen fura, amikor nyilvánvaló volt, hogy készül egy ilyen új törvénymódosítás. Nyilvánvalóan azokat az eszközöket, amelyek a rendelkezésünkre állnak, ki fogjuk használni, mert az a véleményünk, hogy a létező európai joggal sincs egyszerűen összhangban.
Melyek ezek az eszközök? Mert a törvényt időközben elfogadták, tehát nehezebb változtatni.
– Nyilvánvalóan fel kell hívni minden érintettnek a figyelmét, tehát az EBESZ főbiztosának, az Európa Tanácsnak – amely felügyeli az európai nyelvek regionális és kisebbségi kartájának az alkalmazását –, és hát nyilvánvalóan az Európai Unióban is világossá kell tenni: erre készülünk. Másrészt viszont azt hiszem, hogy nagyon komolyan kell venni azt az üzenetet, amelyet a bizottságtól kaptunk, hogy a politikai út mellett jogi útra is kell terelni a problémát.
Romániában az RMDSZ részéről nemrég elhangzott az, hogy kisebbségi biztosra is szükség lenne az Európai Bizottságban, és az Unió nem kezeli megfelelően a kisebbségek helyzetét. Mi az Ön véleménye?
– Van egy gond ezzel a javaslattal. Ezzel én is egyetértek, és valóban folynak is tárgyalások, hogy jobban kell láttatni és jobban kell kezelni az Unión belül a kisebbségek problémáit. A régi tagállamokban az alatt az 50 év alatt, amíg nálunk a szocialista internacionalizmus leple alatt a politikusok a szőnyeg alá seperték a kisebbségi problémákat, ők így vagy úgy, példaszerűen vagy kevésbé, de megoldották ezeket, és ma elsősorban a bevándorlók okozzák a társadalmi problémákat.
Ezzel együtt én úgy érzem, hogy ezt a témát komolyabban kellene venni az Európai Unióban, mert rengeteg feszültség forrása. Elképzelhető lehet az is, hogy egy biztos legyen felelős a témáért. Ennek egyetlenegy akadálya van: hogy nincs hozzá jogalap. Azt hiszem, hogy ha a lisszaboni szerződést elfogadják, akkor egy kicsit bővül a jogalap, mert bekerül az emberi jogok kartája. És ha nem is egy kisebbségi, de egy emberjogi biztos elkelne a biztosok között, akinek a portfoliójába a kisebbségi jogok felügyelete is beletartozna. Én ezt könnyen el tudom képzelni. Momentán azonban az a gondunk, hogy nincs elegendő jogalap ahhoz, hogy az Unió ez ügyben lépéseket tegyen.
(forrás: Erdély FM)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
