Folytatódik a kiskorú elkövetők kivégzése Iránban
Bakk-Dávid Tímea
2009. május 04. 16:15, utolsó frissítés: 17:55
Felakasztottak egy fiatal művészt. Első felháborodásukból és fájdalmukból eszmélve az emberjogi aktivisták – perverz módon – az áldozat illatától új erőre kapva támadják a felelősöket.
Kivégeztek egy iráni lányt május elsején. 22 éves volt, gyilkossággal vádolták, amelynek elkövetése idején 17 esztendős fruska volt. Ártatlannak vallotta magát, bár korábban magára vállalta az elkövető szerepét, hogy védje a gyilkost. Fájdalmas tanulság a jogvédőknek, hogy ami sikerülhet egy esetben – hiszen Nazanin Fatehi, az önvédelemből gyilkoló iráni kurd lány megmenekült –, az valamiért nem működik egy másik kiskorú elkövető esetében.
Delara Darabi alakja ráadásul az utóbbi években a nemzetközi kampányban – Stop Child Executions – kiemelt pozícióban volt. Másfél éve ezt írtam az ügyéről: „Hogy a Nazaniné után Delara esete került leginkább reflektorfénybe, annak is köszönhető, hogy egy művész, író, egyszóval "a szellem embere" kivégzése/fenyegetettsége (lásd Rushdie esetét) jóval nagyobb szimbolikus és ezáltal megrázó erővel bír. Egy fiatal művész kivégzésére csak olyan hatalom vetemedhet, amely előtt semmi sem szent – valami hasonló jön át a nyugati művészetkultusz-paradigma foglyainak, és talán elsikkad az eredeti üzenet: egy mélyebb, kultuszoktól, divattól függetlenként tételezett axióma. Vagyis az, hogy minden élet önmagában érték.”
>> Gyerekeket kivégző országok: Irán az utolsó? >>
A statisztikai adatok önmagukban is elborzasztóak: 1990 óta 42 kivégzett kiskorú elkövető, összesen 140 kivégzés. 2008-ban nyolc, idén két olyan személy esetében hajották végre a halálbüntetést, akik nem voltak 18 évesek, amikor tettüket elkövették. A nemzetközi törvények ugyanakkor tiltják azok kivégzését, akiket olyan bűnök miatt ítéltek el, amelyeket kiskorúként követtek el.
Ha csak egy pillanatra eltekintünk attól, hogy a kampány célja voltaképpen mi – hogy Irán, az utolsó gyerekgyilkos ország, adjon kegyelmet a kiskorú elkövetőknek, illetve hosszú távon szűnjön meg a világon a halálbüntetés –, megállapíthatjuk, „marketingszempontból”
nagyon helyes, hogy kiemeltek egy esetet,
azt mediatizálták, nagyobb hatást gyakorolva ezáltal a közvéleményre. Delara lett a kampány arca, az ő portréja került a bannerekre, az ő rajzai, festményei járták körbe a világot.
Ideális „kiemelt eset” volt: feltehetőleg ártatlan, fiatal nő, egy művész, aki a rashti börtönben rajzolt és verseket írt, aki tovább akart tanulni, aki lázadt az iszlám köztársaság társadalmi konvenciói ellen (azaz 17 évesen volt egy 19 éves barátja), aki azt hitte, képes lesz győzni... majd depresszióba esett, amikor elkobozták a rajzeszközeit, felvágta az ereit, 35 kilósra fogyott, majd mégis túlélte az öngyilkossági kísérletet, és visszanyerte az erejét, bízott és imádkozott. Öt kemény év volt ekkor mögötte, amelyet rácsok mögött, egy cellában töltött. Április 20-án picit fellélegzett mindenki, amikor kiderült: két hónappal elhalasztják a kivégzést.
Még le sem telt az igazságszolgáltatás legfőbb vezetője által haladékként adott idő, Delarát már el is temették. A kivégzést annyira hirtelen rendelték el, hogy a lánynak csak egy telefonhívás erejéig hagytak időt elbúcsúzni a családjától.
Úgy akasztották fel,
hogy sem az ügyvédje, sem a családtagjai nem lehettek jelen, nem is értesítették őket hivatalosan, megsértve ezzel nemcsak az általános emberi, de az iráni törvényeket is.
Az ügyvéd sms-ben, a kivégzés után szerzett tudomást védence haláláról. 48 órával előtte kellett volna megkapnia az értesítést. A Delaráért kampányoló szervezetek és önkéntesek egy része még most sem frissítette honlapján a híreket, és még mindig aláírásgyűjtésre buzdítanak a lány kiszabadulásáért.
Hassiba Hadj Sahraoui, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai programigazgatója az emberjogvédő szervezet felháborodását tolmácsolta, és hozzátette: úgy tűnik, a hatóságok ezzel a cinikus lépéssel kerülték el azt, hogy belföldön és nemzetközi szinten egyaránt újult erővel tiltakozzanak a kivégzés ellen. “Még az igazságszolgáltatás legfőbb vezetőjének döntései is súlytalanok, és nincs visszhangjuk a provinciákban” – vonta le a következtetést.
Az iráni hatóságok azonban nem vették figyelembe, hogy Delara Darabi kivégzésével nemcsak annyi történt: sokkolták az egész nemzetközi közösséget, és egy vezércsellel elejét vették a kivégzés előtti tiltakozóakcióknak.
Megtörtént, amit senki nem akart elhinni, hogy a kampány szimbólumává vált child offendert kivégezték – az első felháborodásukból és fájdalmukból feleszmélő aktivisták azonban, perverz módon, az áldozat illatától új erőre kapva támadják a felelősöket, és minden eddiginél keményebben követelik a szankciókat. Delara alakja ezzel
a nem várt, de elfogadott áldozattal
vált igazán kulcsfigurává. Olyan szimbólummá, amilyenné csak az ártatlanul kivégzettek válhatnak. Hitelesített vértanúja lett a mozgalomnak.
Nazanin Ashfin-Jam, az iráni származású kanadai énekesnő és modell, aki Nazanin Fatehi – névrokona – ügyében tett erőfeszítései nyomán vált ismertté, és jelenleg a kiskorúak halálbüntetése elleni mozgalmak vezéralakja, Delarának írt búcsúlevelében írja: “Ha van még egyáltalán valami, amit megígérhetek neked és a családodnak, hogy a halálod nem hiábavaló. A Földnek nevezett temporális világ, ahonnan eltávoztál, megerősítette és elmélyítette harcunkat azért a 140 gyermekért, akiket Iránban kivégzésre ítéltek. Az Iráni Iszlám Köztársaságnak felelnie kell emberiesség elleni bűneiért. Javid Nia egyházi bíró, aki elrendelte a kivégzésed, egy napon felelni fog ezért.”
Mahmood Amiry-Moghaddam, az Iran Human Rights jogvédő csoport szóvivője szerint az állam vezetésének és igazságszolgáltatásának felelnie kell a kivégzésért. Szerinte egyébként a nemzetközi közösség erős és folyamatos nyomásának hiánya miatt folytatják az iráni hatóságok a kiskorú elkövetők felakasztását. “Az iráni hatóságok megtanulták, hogy az emberi jogok megsértéséért csupán szóbeli tiltakozás várható a világtól, híján minden gyakorlati követkeménynek… itt az ideje, hogy az ENSZ és a világ megmutassa, hogy az ENSZ-konvenciók nemcsak formalitásként léteznek” – nyilatkozta a szóvivő a Norvégiában működő szervezet honlapja szerint.
David Etebari, a Stop Child Executions kampány egyik elindítója szerint a tény, hogy a nemzetközi közösség és az ENSZ nem vonja felelősségre komolyan és hivatalos keretek között az Iráni Iszlám Köztársaságot a gyermekek és az emberiesség ellen elkövetett bűnökért, és az emberi jogok megsértését Iránban a világ vezetői ignorálják, az iráni lakosok és az emberiség arculcsapása.
“Minden párbeszédnek, amit az iráni kormánnyal folytatnak,
a feltétele és legfőbb témája az emberi jogok tiszteletben tartása kellene legyen” – szögezte le Etebari, hozzátéve: amíg egy ország ennyire nyíltan semmibe veszi az emberi jogokat, a saját törvényeit és a nemzetközi konvenciókat, addig ennek kormányában senki nem bízhat.
A Stop Child Executions követeli, hogy állítsanak föl egy független, nemzetközi bíróságot, amely megvizsgálná Delara Darabi ügyét, és felelősségre vonná mindazokat, akiknek szerepük volt az igazságtalan ítélet meghozatalában és végrehajtásában. A SCE az Amnesty Internationallal együtt igazságtalannak tartja az előzetes bírósági tárgyalásokat is, hiszen a törvényszék elutasította, hogy megvizsgáljon olyan bizonyítékokat, amelyek a vádlott ártatlanságát bizonyították volna ügyvédei szerint (ez egy szakvélemény volt, amely megállapította, a késsel végrehajtott gyilkosságot egy jobbkezes személy követte el. Delara balkezes volt.)
Az Iran Human Rights az ENSZ-t és az EU-t Delara kivégzésének elítélésére és az iráni hatóságok elleni szankciókra kérte. A Európai Unió soros cseh elnöksége szombaton el is ítélte a kivégzést. A nyilatkozat szerint a kivégzés ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Irán önként vállalt. A prágai elnökség felszólította a teheráni vezetést, hogy az iráni büntető törvénykönyvből töröljék a kiskorúak halálos ítéletére lehetőséget adó passzusokat.
És folytatódik a harc,
a cikkelyekre hivatkozás, a petíció-indítás, az aláírásgyűjtés. Mert a Delarák sokan vannak. Még ha mindenki el is felejti, hogy Delara csak egy volt: egy törékeny, börtönben felnőtt lány, aki rosszkor, rossz helyen született, s ha Hollandiában élne - élne! -, piercinget hordana és bulizna, és a festményeiből galériát állítana össze a blogján.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
