Nincs nagy esélye, hogy női miniszterelnöke legyen Izraelnek
hírösszefoglaló 2009. február 12. 11:43, utolsó frissítés: 11:50Egy ultranacionalista telepesen múlhat, ki alakít kormányt. A baloldali és liberális pártok történelmi vereséget szenvedtek és abszolút kisebbségbe szorultak.
Habár mindkét nagy párt vezetője győztesnek kiáltotta ki magát szerdán hajnalban, az izraeli választások eredménye egyértelműen a jobboldal térnyerését hozta, ami csorbíthatja a palesztinokkal kötendő megállapodás esélyét.
Cipi Livni, a jobbközép Kadima párt miniszterelnök-jelöltje lenne a közel-keleti állam első női kormányfője Golda Meir után, aki a 60-as és 70-es években töltötte be ezt a posztot. Ennek a valószínűsége azonban meglehetősen csekély. Igaz, hogy a Kadima jutott a legtöbb (28) mandátumhoz a kneszetben, ám előnye csupán hajszálnyi a második helyen befutott Likud előtt, amely 27 mandátummal bír.
Benjamin Netanjahu pártja önmagában is jelentősen megerősödött (a régi kneszetben csupán 12 képviselője ült). Kormányalakítási esélyét tovább növeli, hogy
erős koalíciós partnerre számíthat
a főleg oroszországi bevándorlókat tömörítő Iszrael Béténu pártban, amely 15 mandátumhoz jutott. Az államfő elvileg a legtöbb parlamenti helyet szerző párt vezetőjét bízza meg a kormányalakítással – legalábbis ez volt eddig a gyakorlat. Ugyanakkor az is szempont, hogy az illető képes legyen szilárd többséget biztosítani majdani kormánya számára a parlamentben. Márpedig a Kadima és a vele szimpatizáló erők összesen csupán 55 mandátummal bírnak, szemben a jobboldali és vallási pártok 65 képviselőjével.
A helyi sajtó ebből kiindulva azt valószínűsíti, hogy Simon Peresz elnök a Likud vezérét fogja felkérni az új kormány megalakítására, amennyiben a jobboldali tömb felsorakozik Netanjahu mögött. Netanjahu már szerdán hajnalban magabiztosan nyilatkozott arról, hogy "isten segítségével én fogom vezetni a következő kormányt", amely széles "nacionalista tábort" tudhat maga mögött a kneszetben.
Nagy kérdés, hogyan reagál majd a Likud vezére Livninek arra az ajánlatára, hogy
alakítsanak "egységkormányt"
– az ő (Livni) vezetésével. Abraham Diskin, a jeruzsálemi Héber Egyetem politológusa szerint ennek minimális az esélye. Diskin azt tartja a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a majdani koalíciónak mindkét nagy párt a részese lesz, ám a kormányfői posztra Netanjahu kerül.
Az izraeli jobboldal megerősödése megfigyelők szerint csapást mérhet az új amerikai kormány reményeire. Barack Obama elnök és külügyi stábja abban bízik, hogy a választások után olyan koalíció alakul Jeruzsálemben, amely előmozdíthatja a béketárgyalásokat a palesztinokkal és a többi arab állammal. Erre minimális az esély, amennyiben az Iszrael Béténu is helyet kap a koalícióban.
A párt vezére, Avigdor Liberman ugyanis leszögezte: csak abban az esetben lép be a kormányba, ha a Gázai övezetet irányító Hamász kiszorul a hatalomból. Az Iszrael Béténu részvételével "nem lesznek sem közvetlen, sem közvetett tárgyalások a Hamásszal,
sem pedig fegyverszünet" – hangoztatta Liberman.
"Libermanon múlik, hogy ki alakíthatja meg a következő kormánykoalíciót. Aki mellé odaáll, az lesz a következő miniszterelnök" – véli Menahém Hofnung, a jeruzsálemi Héber Egyetem politológia professzora.
Az ultranacionalista telepes politikai csillagának emelkedését az eredményezte, hogy az izraeli zsidók növekvő bizalmatlansággal néznek az ország arab kisebbségére. A távozó kormány nem ért el haladást a palesztinokkal folytatott megbékélés ügyében, s a lakosság egyes csoportjai áhítozni kezdtek egy keménykezű politikai vezető után. Liberman ilyennek mutatkozik. Követelte például azon izraeli arab törvényhozók kivégzését, akik találkoztak palesztin radikális szervezetek vezetőivel, és
szorgalmazta Irán és Egyiptom bombázását.
Elképzelése szerint újra kellene rajzolni az ország határait úgy, hogy a nagyrészt arab lakta térségek a zsidó államon kívülre, palesztin fennhatóság alá kerüljenek. Azokat az arabokat, akik ezek után is a zsidó állam területén maradnának, hűségesküre kellene kötelezni; aki erre nem lenne hajlandó, azt megfosztanák szavazati jogától, és eltiltanák minden közhivatal viselésétől – hirdeti Liberman.
Habár aligha tudja érvényre juttatni minden elképzelését a majdani új kormány hivatali idejében, jó választási szereplése nyilván beleszólási lehetőségeket biztosít neki az ország külpolitikájába. Mivel hajlamos a vitákat kavaró, megosztó kijelentésekre, előretörése megterhelheti a zsidó állam és a nemzetközi közösség viszonyát.
A most 50 éves politikus Benjámin Netanjahu 1996-os választási kampányának fő szervezőjeként "futott be". Később Netanjahu kormányfői hivatalának vezetője lett. Főleg a színfalak mögötti politizálás az erőssége. A moldovai kidobóemberből lett politikus a volt Szovjetunió területéről bevándorolt be, még
ma is erős orosz akcentussal beszéli az újhéber
(ivrit) nyelvet. A ciszjordániai Nokdim településen él. 1999-ben hozta létre az Iszrael Béténu (Izrael az Otthonunk) pártját azzal a meghirdetett céllal, hogy legyen politikai képviselete a volt Szovjetunió területéről érkezett több mint egymillió bevándorlónak. Azóta pártjának parlamenti ereje csaknem megnégyszereződött, és már jócskán túlnyúlik befolyása a Szovjetunióból bevándoroltak közösségén.
"Minden háború után erősebb lesz a jobboldal" – magyarázta Liberman pártjának előretörését Zeév Sternhell professzor, a Héber Egyetem professzora, az izraeli hadsereg december végén és januárban lezajlott gázai övezeti hadműveletére utalva.
Feltűnő azoknak a politikai erőknek a térvesztése, amelyek nem vallási vagy nacionalista alapon állnak. Történetének legrosszabb választási eredményét érte el az államalapítás (1948) után Izraelt évtizedeken át kormányzó Munkapárt, amely egy súlycsoportba került a vallásos Sasz párttal és a pár éve alakult, ultranacionalista Iszrael Béténuval. A Sasz szavazótábora az ezredforduló óta stabilnak mondható (2003-ban, 2006-ban és ezúttal is 11 mandátumra tett szert), míg az ultranacionalista vonalat követő, főleg a néhai Szovjetunióból bevándorolt szavazókat tömörítő Iszrael Béténu lendületesen tör előre.
Izrael állam választójogi törvénye értelmében a szavazatküszöb 2 százalék. Ennek tulajdonítható, hogy számos törpepárt is bejutott a kneszetbe 3, 4 vagy 5 mandátummal. Érdekes módon ezek között is többségben vannak a vallásos és nacionalista erők.
A baloldali vagy liberálisnak számító pártok abszolút kisebbségbe
szorultak. A szociáldemokrata Munkapárt vonzereje ma már töredéke annak, amellyel 20-30 évvel ezelőtt bírt. 1984-ben például még 44 mandátumhoz jutott, miközben a Likud 42-t gyűjtött be. A liberális értelmiséget tömörítő – s a palesztinok államának létrehozását szorgalmazó – Merec 1999-ben még tíz képviselőt küldhetett a kneszetbe, 2003-ban a párt mandátumainak a száma hatra csökkent, most pedig be kell érnie mindössze hárommal.
Forrás: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
