Végnapjait éli Bosznia?
2008. október 22. 13:15, utolsó frissítés: 09:51A szerbek, horvátok és bosnyákok továbbra sem működnek együtt; a szétválás forgatókönyvein dolgoznak. A föderatív állam bürokratikus szörnye ráadásul a költségvetés kétharmadát emészti fel.
Tizenhárom évvel a véres boszniai polgárháborút lezáró daytoni békeszerződés aláírása után a háromnemzetiségű balkáni ország jövője bizonytalanabb, mint valaha: a népcsoportok közötti ellentétek egyre nyíltabban törnek a felszínre. Úgy tűnik, hogy a Nobel-díjas író, Ivo Andric által megénekelt
"tömény boszniai gyűlölet, amely önmagában leli tulajdon célját",
erősebb a józan észnél, és a marakodó riválisokat még az EU-tagság lehetőségének lobogtatása sem képes jobb belátásra bírni.
Bosznia-Hercegovinát a daytoni szerződés értelmében két entitás alkotja: a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska – RS) és a Bosnyák-Horvát Föderáció. A 4,2 milliós lakosságon belül a bosnyákok 48, a szerbek 37, míg a horvátok 14 százalékot tesznek ki.
A daytoni "bábák" abból indultak ki, hogy a két entitás szövetségi intézményeiben (parlament, kormány, minisztériumok, államelnökség) összecsiszolódik a három etnikum, és képviselőik
együttes erővel fognak munkálkodni az ország fölemelkedésén,
európai integrációjának előmozdításán. Ennek fejében hajlandók voltak elfogadni egy bürokratikus szörny létrehozását: a föderatív állam közigazgatási szervei – több síkon – 145 minisztert és megszámlálhatatlan tisztviselőt foglalkoztatnak. Az ő eltartásuk emészti fel az állami költségvetés kétharmadát.
A szövetségi gépezet azonban finoman szólva is alacsony hatásfokú; gyakorlatilag sem a szarajevói kormány, sem a bíróságok nem működőképesek. Ennek oka az, hogy az entitások szinte korlátlan önállóságot élveznek. Mindkettőnek saját parlamentje és kormánya van, s ezek megbénítják a szövetségi szinten hozott döntések végrehajtását. Ilyen jogbizonytalanság légkörében pedig alig érkezik külföldi beruházás a tőkeszegény országba; a munkanélküliség 40 százalékos.
Az október elején rendezett helyhatósági választások megerősítették a korábbi tendenciát: mindkét entitás területén
a nacionalista pártok jelöltjei szerezték meg
a polgármesteri posztok többségét. Az eredmény híven tükrözi a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottjának tapasztalatát. Miroslav Lajcák nemrég a Der Spiegelben arról számolt be, hogy a helyiekkel beszélgetve mindig ugyanazt hallja tőlük: elegük van az önző, nacionalista politikusokból, szabadítsa meg tőlük Boszniát! Az urnáknál azután mégis ezeknek a politikusoknak a pártjaira adják a szavazatukat.
A helyhatósági választás eredményén felbátorodva a boszniai szerbek belpolitikai offenzívát kezdtek céljaik elérése érdekében. Előbb az RS parlamentje fogadott el olyan határozatot, amely szerint az országnak nincs szüksége a nemzetközi közösség főmegbízottjára. (Ennek ugyanis igen széles jogkörei vannak, így törvényeket hozhat, és politikai tisztségviselőket bocsáthat el.)
A Banja Luka-i törvényhozás EU-képviselő, illetve "tanácsadó testület" kinevezését szorgalmazta, jól tudva, hogy ezeknek a hatásköre jóval szűkebb volna a főmegbízotténál. Második lépésként az RS parlamentje megismételte azt a fenyegetést, hogy
a szerbek lakta entitásnak joga van kiválni
Bosznia-Hercegovinából. Ennek előkészítő lépése volna egy olyan helyi népszavazás, amelynek kiírásával Milorad Dodik, az RS kormányfője már többször fenyegetőzött, s amelyet a parlament október 15-én határozatban erősített meg. A népszavazás tétje a Szerb Köztársaság önállósága volna; nem vitás, hogy a helyi lakosság elsöprő többsége igennel voksolna a referendumon.
Az RS parlamentje és miniszterelnöke egyre hevesebben támadja azt, hogy a boszniai alkotmányreform értelmében a szerb entitás idén több jogkörét kénytelen volt átadni a szövetségi intézményeknek. Dodik odáig ment, hogy azt állította: ez a lépés ellentétes a daytoni szerződéssel. A szerb jogkörök megnyirbálása mögött Haris Silajdzicnak, az államelnökség bosnyák tagjának azt – az ENSZ Közgyűlése előtt szeptember végén kifejtett – tervét véli látni, amelynek célja
az RS mint "népirtás eredményeként létrejött kreatúra" felszámolása.
Az alkotmányreform mögött Brüsszel áll, amely így próbálja az európai integrációra és – végső soron – az EU-tagságra előkészíteni a balkáni államot. Csakhogy egyelőre úgy fest, hogy ez Boszniában senkinek nincs ínyére. Az emberek – ezt bizonyítja választások sorozata – változatlanul azokban a politikusokban bíznak, akik az adott etnikum elsőbbségét és jogait írják a zászlajukra. Vagyis számukra fontosabbak a szerb (horvát, bosnyák) érdekek, mint Bosznia-Hercegovina érdekei.
"Ha a gazdasági fejlődésről beszélek, senki sem figyel rám. Ám ha azt mondom, hogy nem adjuk a Szerb Köztársaságot, akkor mindenki tapsol" – jellemezte a helyzetet Milorad Dodik.
Bár Miroslav Lajcák nem győzi hangoztatni, hogy az RS "nem állam az államban, hanem csak egy entitás",amelynek nincs joga az önállóságról dönteni,
Koszovó példája nyomán a szerbek
egyre nyíltabban kacsintgatnak a kiválásra. Jogilag egy ilyen lépés ellentmondana a daytoni szerződésnek – de hát az ENSZ BT 1244. számú határozata is kimondta, hogy Szerbia szuverenitása és területi épsége nem sérülhet a koszovói kérdés rendezésével. Mégis, a főleg albánok lakta tartomány egyoldalúan kikiáltotta a függetlenségét, és azt az USA meg az EU-államok nagy többsége heteken belül elismerte.
Az RS önállóan aligha volna életképes: a következő – logikus – lépés a Szerbiával való egyesülés volna, amelyet a csökkenő létszámú EUFOR-haderő (2125 katona) erővel aligha tudna megakadályozni.
A szerb fenyegetőzések szaporodását látva a hercegovinai horvátok is készülődnek, s tervezik politikai jövőjüket az RS elszakadása utáni időre. A zágrábi Vecernji List internetes kiadásában több opció is olvasható. Egy független
"Horvát Köztársaság" kikiáltása nem valószínű:
nemzetközi síkon aligha találna elismerésre, és még Zágráb támogatásában sem bízhatna, mert a horvát kormány ezzel aligha javítaná az ország EU-csatlakozási esélyeit. Az "anyaországgal" való egyesülés ugyanebből az okból szintén nem tűnik valószínűnek.
A legtöbb esélye a jelenlegi föderáció felbontásának és a helyén két (egy horvát és egy bosnyák) köztársaság megalakításának volna; ezek föderatív viszonyban állnának egymással.
Ezek ma még csak feltételezések, amelyeknek a fokozatosan romló politikai légkör ad tápot Boszniában. Talán nem is kell addig elmenniük a szerbeknek, hogy kikiáltsák saját országrészük függetlenségét. Banja Luka azzal is szétverheti az egységes Bosznia-Hercegovinát, ha visszahívja képviselőit, minisztereit, küldötteit a szövetségi parlamentből, kormányból, intézményekből. Akkor nem lenne többé az országnak működőképes parlamentje, sem pedig kormánya – s ezzel a Daytonban fogant állam megszűnne létezni.
Forrás: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
