Nagy örömmel ellenkezett: egy Stasi-áldozat visszaemlékezései
S. Z. 2008. május 19. 13:05, utolsó frissítés: 11:02Kamaszként beadványokat írogatott és csatlakozott a békemozgalomhoz. Letartóztatták, 6 hónapig vizsgálták, majd 2 év börtön után kitoloncolták az NSZK-ba.
Franz Schumann jelenleg Kolozsváron élő képzőművész volt a Tranzit Alapítvány Emberi Piramis. Beszélgetések a pártállami diktatúráról című beszélgetéssorozat vendége. Schumann története azért érdekes, mert egyike azon sokaknak, akiket a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi ellenzékiségéért bebörtönzött, majd kiutasított a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK).
A művész 1961-ben született Freiburgban, a Drezda melletti egyetemi városkában, a volt Német Demokratikus Köztársaságban (NDK). Azzal hívta fel magára először a Stasi figyelmét, hogy 1976-ban kilépett a Szabad Német Ifjúság mozgalomból (ez a KISZ megfelelője). Egy évre rá csatlakozott a békemozgalomhoz, alapító tagja volt a rudolfstadti Churchday-ből kibontakozó Schwerter zu Pflugscharren (Kardból ekevasat) mozgalomnak.
“Nagy örömmel ellenkeztem” – emlékezett vissza Schumann. Hogy mit is csináltak? Például amikor megjelentek olyan játék-páncélosok, melyekre békegalambot festettek, nagy tételben felvásárolták, majd elégették azokat. “Ugyanolyan ironikus volt a békegalamb a páncélautón, mint a Stasi jelszava, miszerint a polgárok védelmére jött létre” – fogalmazott. Továbbá
beadványokat küldözgettek a Stasi-nak.
“Egyszerűen nem hittük, hogy ebből nekünk bajunk származhat” – így Schumann. Ugyanakkor Marxot olvastak, tehát nem lehet azt mondani, hogy kommunista-ellenesek lettek volna. Ehelyett az volt a véleményük, hogy Marx eszméit rosszul valósították meg.
“Az élet az NDK-ban nem volt rossz abban az időben. Legalábbis a romániai helyzethez képest nem. Csakhogy semmilyen perspektívája nem volt az ifjúságnak. Úgy éreztük magunkat mintha fogyatékosok lennénk, nem élhettünk teljes életet” – mondta. Többezres tömegek vettek részt az egyház által félig-meddig támogatott, politikai kérdésekről szóló informális beszélgetéseken. Ezekből a találkozókból nőtt ki aztán a Kardból ekevasat mozgalom: mivel hamar nemzetközivé vált, a hatóságoknak nem állt módjukban fellépni ez ellen.
1981-ben a Stasi elfogatóparancsot állított ki Schumann nevére; a művész Magyarországra menekült, azonban miután 10 hónapig élt illegalitásban, az AVH 1982-ben elkapta és visszaszolgáltatta a kelet-németországi titkosrendőrségnek. „Mivel voltak kapcsolataim Nyugat-Németországgal,
hazaárulás és kémkedés vádjával 6 hónapig hallgattak ki”
– mesélte Schumann. „Minden nap, napi 8-10 órán keresztül faggattak. Gyakorlatilag ugyanazokat a kérdéseket ismételgették. Érdekes, hogy néha egész jó beszélgetések alakultak ki, hiszen kicsit szociológiai tanulmány voltam számukra: már jóelőre tudták, hogy ki fognak toloncolni, tehát nem a vizsgálat érdekelte őket, sokkal inkább az, hogy mi is van az ellenzékiek fejében” – mesélte a művész.
Schumann beszélgetőpartnere, az egykori Nyugat-Németországból származó Michael Buck felvetette, hogy míg az NDK-ban békésen tiltakoztak, az NSZK-beli szélsőbaloldal, a Rote Armee Faction (RAF) gyakorlatilag terrorista eszközökkel küzdött: üzletembereket és közéleti személyiségeket gyilkoltak meg. Az NDK – bár nem támogatta a RAF akcióit, és a sajtó is ambivalensen kezelte a csoportot – tagjait beengedte területére.
Schumann beszámolt arról, hogy minden, hozzá hasonló helyzetben levő ellenzéki hivatalból kapott ügyvédet: az ilyen ügyekkel egy berlini ügyvédi iroda foglalkozott, annyira „hatékonyan”, hogy amikor meglátták az ügyvédet,
mindenki tudta, kitoloncolás lesz a verdikt.
„Elveszítettem barátaim, családom. Nem tudtam mihez kezdeni magammal” – emlékezett vissza Schumann az első nyugat-németországi évekre. A berlini fal ledöntése után, '89-ben Schumann kérvényezhette volna a dossziéja kiadását, illetve besúgóinak a felfedését, de nem tette: „a rendszerváltás után 3-4 évig nem is volt más téma a közbeszédben, mint hogy ki kit súgott be. Ez a gazdaságra nem volt jó hatással. Én akkorra már asszimilálódtam annyira, hogy nem akartam ezzel foglalkozni.”
A beszélgetésen elhangzott még, a kommunista rendszerbeli tettek miatt indított 3000 per közül alig 20 esetben született elmarasztaló ítélet: ugyanis a jelenlegi szövetségi törvénykezés egyik alapelve, hogy nem lehet senkit elítélni azért, mert a kelet-német törvénykezés szerint járt el. Bár volt némi tisztogatás, és például nem taníthatnak a Stasi volt alkalmazottai, azok már-már érdekvédelmi szervezetbe tömörülnek és nyugdíjemelést kérnek.
A politikában pedig részt vehetnek a volt káderek, és jó példa arra hogy a rendszer hogyan él tovább, hogy például a kommunista titkosszolgálat technikusait állami alkalmazottakként válogatás nélkül átvette a jelenlegi német hírszerzés. A bíróságokon is gyakran azok ítélkeznek a rehabilitációs perekben, akik évtizedekkel korábban a döntést meghozták.
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
