Dull Szabolcs: Erdélyből is sokan szurkoltak a Telex indulásának
Tőkés Hunor
2021. augusztus 12. 16:39, utolsó frissítés: 16:51
Az egyéves évforduló apropóján ismét megkerestük az Index korábbi, a Telex jelenlegi társfőszerkesztőjét, akivel a sajtószabadságról, a megfigyelési botrányról illetve a jelenlegi Indexről is beszélgettünk.
Egy év telt el az Index "felszámolása" és a Telex alapítási történetének kezdete óta. Hogy a politikai ellenőrzés alá vont Index azóta hogyan alakult át, azt egyetlen példával is jól lehet érzékeltetni: a portálon nemrég megjelent egy "baráti" interjú Mészáros Lőrinc üzletemberrel.
A távozó indexesek viszont, akik ebben az átalakításban nem kívántak részt venni, betartották a #nehallgassunk jeligére tett ígéretüket, és létrehozták azt a dinamikusan fejlődő portált, amely mostanra – Munk Veronika és Dull Szabolcs társfőszerkesztése alatt – több fontos díjjal is büszkélkedhet. És ami ennél is fontosabb: olvasók százezreinek nyújtanak kiegyensúlyozott és objektivitásra törekvő tájékoztatást, amelyre Magyarországon ma soha nem látott mértékben szükség van, elég csak a nemrég kipattant Pegazus lehallgatási botrányra gondolnunk, amelyen újságírókat is megfigyeltek a kémprogrammal.
Legutóbbi beszélgetésünkkor azután kerestelek meg, hogy főszerkesztői szereped különös körülmények között véget ért az Indexnél, két napra rá pedig a szerkesztőség egyöntetűen kiállt az általatok lefektetett értékek védelme mellett, mint például a szerkesztőség szuverenitása. Utólag hogyan látod a történteket?
- Azzal váltunk el egy éve, hogy ami az Indexszel történt, az abszolút nemzeti ügy, és erről később meg is győződhettem. A Telex indulásához sok biztatást, támogatást kaptunk, nemcsak Magyarországról, hanem a határon túlról, sőt nyugati nagyvárosokban élő magyaroktól is. Budapesti edzőteremben, balatoni strandon, berlini wc-ben állítottak meg azzal, hogy "legyen másik". Nemcsak személyesen, hanem e-mailekben is kaptam a biztatást Erdélyből, Felvidékről és a Vajdaságból is, hogy mellettünk állnak.
Visszatekintve az egy évvel ezelőtt történtekre, sokak számára nem volt tiszta, hogy mi a valódi probléma: „a kollégák miért adják fel a várat”, “miért hisztiznek”, „hogyha bajt észlelnek, miért engedik el ilyen könnyen” – miközben arról volt szó, hogy az Index.hu tulajdonosát képviselő Bodolai László átlépte a vörös vonalat azzal, hogy a megbízott főszerkesztőt érdemi magyarázat nélkül kirúgta.
Szó sem volt semmiféle mondvacsinált hisztiről: újságírók vagyunk, akik pontosan össze tudtuk rakni, merre halad a történet. És utána be is bizonyosodott, hogy nem tévedtünk: Vaszily Miklós, a kormány egyik médiaembere, aki korábban hirtelen a nevére vette az Index hirdetéseit értékesítő Indamediát, tavaly novemberben egy elég sajátos, piacgazdaságilag nehezen értelmezhető húzással az Index tulajdonosává is vált. A régi indexes csapat után következő garnitúra vezetése pedig, amelyik arról beszélt, hogy nincs is semmi látnivaló, hirtelen távozni kényszerült. Jó, hogy ezeket a történéseket már nem éltük meg ott...
Mennyire nehéz számodra megnyitni az Indexet? Mennyire olvasod azóta?
- Ha az egy évvel ezelőtti eseményekre visszagondolok, nem nekem kell gyomorgörcsöt éreznem. Nyilván nem én vagyok ma a legvérmesebb olvasója az Indexnek, de ha hírügyeletben vagyok, vagy ismerőseim átküldenek valamit tőlük, akkor azt természetesen megnyitom. Bevallom eléggé ritkán találok ott mostanában olyan olvasnivalót, amely leköt.
Hogy mi zajlik most az Indexben, arról nincs tudomásom, és különösképp nem is érdekel. Tény, hogy az Indexen azóta közöltek álnéven írt politikai cikket, és olyan interjút, amely nem jelenhetett volna meg, ha én vagyok a főszerkesztő. Most pedig épp a főszerkesztő adta hozzá a nevét. Természetesen most már az ott dolgozók felelőssége az, hogy mi jelenik meg azon az oldalon. Ami minket illet: egy év távlatából mondhatom, hogy részemről és a kollégák részéről is jó döntés volt, hogy nem alkudtunk meg, nem hallgattunk, és hogy belevágtunk az új portál felépítésébe.
Hogyan látod így utólag Bodolai László szerepét?
- Kár lenne sok szót vesztegetni rá. Többször is megszólalt az elmúlt egy évben, elég sok egymásnak ellentmondó kijelentést tett. Nem is tudom hirtelen, hogy melyik Bodolai Lászlóra lenne értelme most reagálni. Sokan próbálták úgy beállítani a történetet, mintha egy köztünk lévő nézeteltérésről lett volna szó, amelyet csak fel kellett volna oldani. Nem erről volt szó, és azzal, hogy pár hónappal később Vaszily Miklósékhoz került az Index, Bodolai pedig tulajdonosi képviselőből visszaminősült régi indexes ügyeket intéző jogásszá, láthatóvá is vált, hogy nem Bodolai itt a főszereplő. Ha majd visszatekint a történtekre, akkor ő is átgondolja, jól döntött-e az egyes helyzetekben a titoktartási nyilatkozatoktól kezdve bizonyos Facebook-posztokig. Én viszont hiszem, hogy a szerkesztőséggel mi a jó oldalon álltunk: mi csak nyugodtan, külső nyomás nélkül akartunk újságot írni, ám ez egyre nagyobb nehézségbe ütközött.
Az Index után fél évig nem vállalhattál munkát más piaci szereplőnél. A Telex vezetősége viszont előre jelezte feléd, hogy ezt követően számítanak rád. Hogyan élted meg ezt az időszakot, és milyen érzés volt újra munkába állni?
- Első hallásra biztosan csábítónak tűnik, hogy hat hónapig semmit sem szabad csinálni, hisz tart a versenytilalommal terhelt felmondási idő, de engem iszonyatosan kínzott a szituáció. Öröm volt persze látni, hogy a csapat nagy része együtt tudott maradni, és hihetetlen munkával, egy óriási traumából felállva gyorsan el tudott indítani egy ekkora újságot. Hollywoodban születnek ilyen történetek, mint a Telexé. Szívesen ott lettem volna a csapattal, amikor 2020. október 2-án elindul az újság, amikor Marci és Vera megnyomja a start gombot a csapat gyűrűjében (Kárpáti Márton a Telex.hu ügyvezetője – szerk. megj.), de még a látszatát is el akartuk kerülni annak, hogy valaki jogszerűtlenséget kiáltson, és szerződésszegéssel vádolhasson.
Amint viszont a szerződésem - január 23-tól - lehetővé tette, rögtön az első napon beléptem a Telexbe. Verával régóta dolgozunk együtt, ugyanúgy gondolkodunk az egyes szakmai kérdésekről, és úgy láttuk jónak, hogy egy elsőre talán idegennek tűnő felállásban dolgozunk tovább, két főszerkesztővel. Egy újonnan épülő lap életében ugyanis annyi teendő van, hogy talán tíz főszerkesztő se lenne elég hozzá. A régi hagyományainkhoz híven ezután a szerkesztőség egy szavazáson a bizalmáról biztosított minket. Onnantól kezdve pedig jöhetett a munka ezerrel.
Mindeközben a másik életem is folytattam, és a lap építése közben sikerült elvégezni az ELTE jogi szakát. Nem mondom, hogy túl sokat aludtam volna tavasszal, de sikerült. Szóval vitathatatlanul rózsásabb most a helyzet, mint amikor egy éve beszéltünk.
Hányan vagytok most a lapnál?
- A teljes létszám jelenleg nagyjából hetven körül van, mert különböző okok miatt nem tudott csatlakozni az összes Indexből távozó kolléga. Ezeket is nehéz volt személyesen végigélnie a csapatnak, miközben új lapot építettek. De minden volt indexes el tudott helyezkedni valahol, nem is tartottam attól, hogy valaki munka nélkül marad, hiszen igen tehetséges emberekről van szó. A Telexben lévő újságírók viszont nem csupán újságírással foglalkoznak: többen vállalták, hogy inkább kibújnak az újságírói szerepből és teljesen új szakmákba tanulnak bele, hogy a lapot felépíthessük.
Forrás: telex.huMi volt a legnehezebb az elmúlt egy évben?
- Egyértelműen az, hogy ezt az új újságot, amely a napi 5-600 ezres egyéni olvasójával mára az ország megkerülhetetlen lapja lett, egymástól távol, egy világjárvány közepette, home office-ban kellett felépíteni. De a Telexnek van két erőssége: a szédületes teherbírású szerkesztőség, illetve a bennünk kitartóan bízó olvasók-támogatók. A Telex csak tőlük függ. Óriási öröm és persze felelősség is, hogy több tízezren havonta pénzt utalnak azért, hogy minél jobb újságot olvassanak. És itt nemcsak kezdeti fellángolásról van szó, hanem még most, majdnem egy évvel később is mögöttünk áll ez a támogatói tömeg. Nagy köszönet érte!
Mik a jövőbeli terveitek, amelyek az erdélyi olvasókat is érinthetik?
- Remélem, Erdélyből is egyre többen olvassák a Telexet. Ahogy erőforrásaink engedik, mindig foglalkozunk azzal, ami vidéken, külföldön vagy határon túl történik. De persze mindig jobb lenne több helyi történetet és embert bemutatni. Most azt tervezzük, hogy alaposan feltérképezzük az erdélyi medvehelyzetet, amelyről elég rémisztő hírek érkeznek.
A sok támogatót feltehetően az is indokolta, hogy sokan elkezdtek aggódni a média beszűkülése miatt. Egy múlt heti kormányhatározat szerint viszont Magyarországon hatékony az antikorrupciós fellépés, független az ügyészség és az alkotmánybíróság, a kormány hatalmát jól működő fékek és ellensúlyok korlátozzák és valódi pluralizmus érvényesül a médiában. Hogyan értékeled ezeket a kijelentéseket?
- Nem szeretném és nem is dolgom minősíteni a kormány határozatait vagy a kormányzati politikát. De nem akarom kikerülni a kérdést: érzem az ellentmondást, amikor a sajtószabadsággal vagy a média pluralizmussal kapcsolatban felemlegetik, hogy éppen a Telex létezése bizonyítja, hogy micsoda sajtószabadság van, hiszen enélkül aligha jöhetett volna létre egy ilyen új, nagy, olvasott és nem mellesleg kormánytól független internetes oldal. A sajtószabadság viszont nem egy ilyen fekete-fehér történet. Nem úgy kell elképzelni, hogy egyszer csak elvágják, nyissz, onnantól nincs, az újságírók börtönben sínylődnek. Nagyon sok eleme van a sajtószabadság és a médiapluralizmus kérdésének: olyanokra kell gondolni, hogy a hirdetési pénzek hogyan vándorolnak és milyen logika alapján osztják szét azokat; vagy hogy a döntéshozók, kormányzati emberek mennyire állnak szóba azokkal a médiumokkal, amelyek nem a kormánypropagandához tartoznak. A médiapiacon ugyanis közben megjelentek olyan újságnak és TV-nek látszó tárgyak, amelyek valójában politikai propagandacélt szolgálnak és nem a tájékoztatás a céljuk. Ezeket hiba lenne sajtónak tekinteni, és a sajtószabadság témakörénél tárgyalni.
Büszke vagyok viszont arra, hogy a telexes kollégák is úgy látják, nem panaszkodni kell, hanem az adott keretek között kell a legjobb újságot csinálni. A Telex léte azt bizonyítja, hogy nem kell beletörődni a sajtót ért külső nyomásba, és akkor is fel lehet állni és meg lehet csinálni, ha akkora trauma ér egy közösséget, mint amekkora az Indexnél ért minket.
Korábbi beszélgetésünkkor plasztikusan úgy írtad le a sajtószabadság helyzetét, mint a szobát, amelyben a mennyezet annyira alacsony, hogy aki benne akar maradni, az már behúzott nyakkal, összegörnyedve se igazán tud közlekedni. Az Index.hu volt az Origo és a Kossuth Rádió után a harmadik médium, amelyre újságírói pályafutásod alatt a hatalom gyakorlatilag rátette a kezét. Hogyan látod ezt a szobát azóta?
- Ennek a szobának a plafonja azóta se került feljebb, erről a Klubrádiónál azért tudnának mesélni... A telexesekkel ezért kezdtünk el külön utat járni, és a szobában egy külön részt elkeríteni. Amit mi csinálunk, az egy teljesen rendhagyó dolog a Magyarországon, és bizonyos szempontból talán világszerte is, hogy egy szerkesztőség újságírói politikai, gazdasági hatalmaktól, kényszerektől függetlenül, kizárólag az olvasók, a támogatók mikroadományozók segítségével működtetnek egy lapot és tájékoztatnak.
Nekünk az egyetlen vezérlőelvünk tényleg az, hogy mi érdekelheti az olvasókat, és nyilván számtalan nehézséggel kell szembenéznünk a magyarországi médiapiacon, de megpróbálunk úgy tenni, mintha ideális, normális országban élnénk, ahol fontosnak tartják a valós tényeket. Hogy minden érintettet megkérdezzünk, illetve az emberi és újságírói kíváncsiságot kielégíthessük nap mint nap - legyen szó a parlamenti jogalkotásról, a kormányzati tervekről, az ellenzéki összefogás hátteréről, a politikusi lájkgyűjtésről, de olyan dolgokról is, mint a foci-eb, az olimpia vagy a tudományos érdekességek. Ez a jelmondatunk is, hogy a Telex kritikus, kíváncsi és korrekt, amit a mindennapokban is igyekszünk megtartani ebben az egyre szűkülő szobában.
Hogyan akadályozza az újságírók munkáját a hatalom?
- Talán nem mindig látszik a nyilvánosságban, hogy iszonyatosan nagy energiákat kell mozgósítanunk ahhoz is, hogy a kérdéseinket egyáltalán fel tudjuk tenni. A kollégáim a kérdéseiket folyamatosan küldik a különböző minisztériumi, állami hivatali címekre és ezekre alig érkezik válasz. Ha mégis válaszolnak az állami intézmények, akkor is gyakran semmitmondó, rosszabb esetben lekezelő, elutasító válaszokat adnak. Biró Marianna kollégám naponta küldte a kérdéssort az operatív törzsnek, de fel sem olvasták a kérdéseinket. Fábián Tamás hóban, fagyban, hőségben órákat szobrozik a Karmelita kolostornál a kormányülések idején, hogy a kormánytagokat egy-két mondatra elkapja - volt, hogy kordonokkal tartották távol. (Amikor pl. Fábián Tamás a Szájer-ügyről kérdezte (volna) a kormánytagokat a Karmelita épületénél, a rendőrség „felsőbb utasításra” ötvenméteres körben elkordonozta az ajtóhoz vezető utcaszakaszt, az újságírókat pedig a kordonon kívülre küldték. Ezt azzal indokolták, hogy védett személy érkezik, akinek a kilétét nem árulhatták el. – szerk. megj.)
A Telex első száz napjában 52 különböző megkeresést küldtünk a minisztériumoknak, és ebből mindössze 9-re kaptunk választ. A többi esetben semmilyen válasz nem érkezett (az sem, hogy nem tudnak válaszolni). Ezzel egy olyan folyamatot indítanak el, hogy az emberek nagy része nem tud tájékozódni, vagy nem kap érdemi válaszokat, mert a döntéshozók önös politikai érdekből nem állnak szóba újságírókkal. Ez iszonyatosan rossz gyakorlat minden oldalról. Hiszen az sincsen rendben, amikor az ellenzéki politikusok nem válaszolnak kérdésekre, mert a párbeszéd hiánya az mindig csak ront a helyzeten.
Mennyire lehet a hivatalos megkeresésre adott válasz elmulasztását jogi útra terelni?
- A közérdekű adatigénylés intézménye létezik Magyarországon is, és ehhez nemcsak az újságíróknak, hanem bármilyen magánszemélynek joga van. Viszont ezzel az a probléma, hogy ha meg is kapjuk az információkat, iszonyatosan sok idő eltelik a kérdések feltétele és a válaszadás között. A sajtóban nem egy elhanyagolható körülmény, hogy egy fontos kérdésre most, vagy csak hónapokkal később kapunk választ.
Például a koronavírus-járvány idején szerintem fontos lett volna látni, mi történik a magyar kórházakban. Biztosan kevesebb Facebook-komment lett volna arról, hogy létezik-e ez a vírus, ha látja mindenki a saját szemével, mi zajlik az intenzív osztályokon. Ám a szerkesztőségeket egyszerűen nem engedték be egyetlen egészségügyi intézménybe se, és a kormány megtiltotta minden egészségügyi dolgozó (és egyébként az állami szférában dolgozók) számára is, hogy nyilatkozzon. Kórházigazgatók, orvosok, mentősök, ápolók csak név nélkül beszélhettek arról is, hogy milyen komoly a helyzet. Nem véletlen, hogy 28 magyarországi szerkesztőség közösen állt ki az eljárás ellen tiltakozva, és mivel elfogadhatatlannak tartottuk a helyzetet, megpróbáltuk jogi útra is terelni kérdést. Lehet, hogy egyszer majd lesz erről bírósági döntés, és ezután választ kapunk arra, hogy jogos volt-e az újságírók kitiltása, de a hónapokkal ezelőtti kórházi helyzetet már aligha tudjuk bemutatni, hiszen a harmadik hullám szerencsére már véget ért.
Ha már törvényességről és átláthatóságról beszélünk, az utóbbi napokban berobbant a megfigyelési botrány, amely a médiát, és ezen belül titeket, közvetlenül is érintett, ugyanis a Telexszel partnerségben működő Direkt36 oknyomozó újság két újságíróját is megfigyelték. A kormány azzal védekezett, hogy nem tudnak erről, és amennyiben bárkit is lehallgattak volna, akkor sem sértettek volna törvényt vele. Azóta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság hivatalból vizsgálatot indított a Pegazus-ügyben. Ennek ellenére mintha már kezdene lecsillapodni a botrány. Mivel jár a hatalom lehallgatási ügye ma Magyarországon?
- Örülök, hogy a Direkt36-al sikerült együttműködési megállapodást kötni, és hogy rögtön egy ilyen nagyon fontos, és nemzetközi szinten is iszonyatosan jelentős ügyről írtak. A témát mindenképp érdemes napirenden tartani, hiszen hosszútávú hatásokkal is fog járni. Sokan csak a pártpolitikai következményeit vizsgálják, de sokkal fontosabb ennél a hosszútávú közéleti hatása: szembesültünk azzal, hogy a totális telefonos megfigyelés nemcsak a kémfilmekben létezik, így várhatóan egyre többen máshogy fognak majd nézni a telefonjukra.
Nem tudjuk jelenleg, hogy az emberek telefonjára milyen logika alapján, kik telepítettek kémprogramot, amely által valamilyen információkat valahogy, valakik, valamire felhasználhattak. Rengeteg a kérdőjel a Pegazus-ügyben, viszont azért okoz az újságírásban és a közéletben is komoly hatást, mert sokak lehallgatásról szóló félelme most elég komoly muníciót kapott. A kérdésekre adott válaszokat pedig nem szabad elengedni - még ha most hirtelen nem is mond le senki, vagy mindenki másra mutogat. Ha a pártpolitikai logika túl is lendül ezen az ügyön, azért egyszerű állampolgárként engedtessék meg, hogy mi ne lendüljünk túl rajta.
Engem egyébként nagyon sok politikus, ügyvéd hívott fel, hogy nem tudom-e, hogy az ő számuk rajta van-e a listán, érintettek-e a Pegazus-ügyben. Nem kezelek ilyen adatokat, csak azért említem, mert azért sokak agyában megfordult most, hogy megfigyelhetik-e. Magam is kíváncsi vagyok, hogy az én telefonomban volt-e Pegazus, és ezért meg is fogom vizsgáltatni.
Meglepő volt számodra, hogy lehallgatták a kollégáidat?
- Különösebben nem lepett meg, miután a nevezetes indexes eseményeknél a propagandamédia nyilvánosan és elferdítve idézgetett a híváslistámból. A mai napig nem tudjuk, hogy hogyan szerezte meg a kormányhoz közel álló Origo. Nyilván erre vannak elképzeléseim, de nem túl megnyugtató azt tudni, hogy a telefonomba valakik, valamiért, bármikor bekukucskálhatnak. Ennek az egész ügynek az újságírásra olyan hatása is lehet, hogy az emberek sokkal bizalmatlanabbak lesznek, telefonon keresztül nem igazán fognak kommunikálni, és az informátorok is nehezebben fognak megnyílni annak a tudatában, hogy megfigyelhetik őket vagy az újságírókat.
Mint politikai elemzőt kérdeznélek még, hogyha a szabad média nehéz helyzetben van és a magyar média nagy része kormányzati befolyás alatt áll (önmagában a KESMA többszáz médiumot tömörít), beszélhetünk-e még szabad választásokról Magyarországon?
- Választások biztosan lesznek jövőre Magyarországon, és ezen a választáson meg lehet szavazni és le is lehet váltani demokratikusan a kormányt. Sőt, idén ősszel ellenzéki előválasztás is lesz, az ellenzéki pártok szimpatizánsai szabadon dönthetnek arról, kit szeretnének közös jelöltként látni. Az ellenzéki pártok és a mélydemokrata ellenzéki Facebook-forradalmárok semmit nem érnek el azzal, ha azt harsogják, hogy megszűnt a demokrácia és nincs szabad választás, hiszen épp nagyban készül mindenki a választásokra, amelynek ráadásul komoly tétje is van. A közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy az ellenzék közös listája és a Fidesz listája nagyjából fej-fej mellett halad. Igazából azt kell látni: ahogy minden ember szavazatának, úgy a határon túliak szavazatának is különös jelentősége lesz jövőre.
Te mennyiben látod meghatározónak a magyarországi politikát a külhoni magyarok szempontjából?
- Az országgyűlési választások eddigi eredményéből kitűnik, hogy az állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok elsöprő többsége a Fideszt támogatja. Az ellenzéki pártok pedig, talán kimondhatjuk, hogy ezt a területet annyira elengedték, és annyira elkerülik például Erdélyt is, hogy talán meg se kell lepődni azon, hogy a határon túlról csak a Fideszt látják a magyarok.
Számomra most a kérdés az, hogy lesznek-e olyan ügyek napirenden, amelyek közvetlenebbül érintik a határon túliak, az erdélyi magyarság ügyeit, mert jelenleg teljesen más szinten zajlik a politikai kommunikáció a „nemváltós” népszavazástól kezdve a „gyurcsányozáson” keresztül az „Orbán-diktatúrázásig”, amelyek feltehetően a határon túl sem különösebben izgalmasak...
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket