Mi az oka az illiberális demokráciák felemelkedésének?
S. I. 2015. május 19. 14:11, utolsó frissítés: 15:22Nem az a furcsa, hogy egy demokrácia illiberális jegyeket mutat, hanem az, ha teljesíti a liberális demokrácia követelményeit - vélik a szakértők.
Az illiberális demokrácia fogalmának 1997-es megjelenése óta ezek a típusú demokráciák inkább normává kezdek válni, semmint kivétellé – olvasható Dani Rodrik, a Princeton Egyetem közgazdászprofesszora és Sharun Mukand, a Warwick Egyetem közgazdászprofesszora Huffington Postban megjelent cikkében. A szerzők az írásban arra a kérdésre keresik a választ, hogy miért vannak felemelkedőben az illiberális demokráciák?
Az illiberális demokrácia fogalma Fareed Zakaria politológus nevéhez köthető, aki 1997-ben a Foreign Affairs külpolitikai lapban megjelent tanulmányában használta először a szókapcsolatot. Az illiberális demokráciák felemelkedése című értekezésében a népszerű autokrata vezetők helyzetbe kerülése, a jogállamiság és a polgári szabadságjogok csorbítása miatt fejezte ki aggodalmát. A kormányok szabad és tisztességes választások után lépnek hivatalba, mégis rendszeres a polgárok alapvető jogainak megsértése – írta ekkor Zakaria.
Az illiberális gyakorlat főleg a kisebbségi csoportokat hozza hátrányos helyzetbe
A szerzők szerint Zakaria tanulmányának megjelenése óta az illiberális demokráciák inkább normává váltak. A közgazdászpáros a Freedom House jelentésére hivatkozva felidézi, hogy a világ országainak több mint 60 százaléka versengésen alapuló demokrácia, ahol a rendszeres időközönként megtartott parlamenti választásokon nyertes pártok alakítanak kormányt. Az arány a múlt század nyolcvanas éveiben még 40 százalék körül volt.
Azonban a képviseleti demokráciák többségében problémák vannak a törvény előtti egyenlőség elvével, és jellemzően a kisebbségi csoportok (etnikai, vallási, nyelvi vagy regionális) az elszenvedői az illiberális politikai irányvonalnak, míg a kormányzat lépéseit kritizálók cenzúrával, politikai üldözéssel, vagy jogtalan bebörtönzéssel kell számolniuk.
.A szerzőpáros a liberális demokrácia három pillérének - tulajdonjogok, politikai jogok és polgári jogok - tárgyalása felől közelít a kérdéskörhöz. Az első a tulajdonosok és befektetők jogait védi a kisajátítással szemben, míg a politikai jogok biztosítják, hogy a választásokat megnyerő politikai csoportosulások gyakorlatba ültethessék a politikai elképzeléseiket, amennyiben azok nem sértik a liberális demokrácia másik két alapját. Végül a polgári jogok biztosítják a törvény előtti egyenlő bánásmódot és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést.
A tulajdonjogok elsősorban a gazdasági elit érdekeit szolgálják, akik kevesen vannak, ám befolyásosak, és a saját jól megfontolt érdekeik szerint fektetik be, vagy vonják ki a pénzüket, ami jelentős többletköltséggel jár a társadalom többi részére nézve. A politikai jogok elsősorban a szervezett tömegek (munkásosztály, etnikai közösségek) érdekeit védik. Mivel számbeli többséget alkotnak, felkeléssel és kisajátítással fenyegethetik az elitet. A polgári jogok fő kedvezményezettjei tipikusan a kisebbségek, amelyek sem vagyonnal, sem számbeli fölénnyel nem rendelkeznek. A törökországi kurdok, a magyarországi romák, az orosz liberálisok vagy a mexikói őslakosok rendszerint kevés hatalommal rendelkeznek, ezért az egyenlő jogokért való követeléseikkor nem merül fel a tulajdonjogok és a politikai jogok iránti igény – írják.
Elmélet és gyakorlat
Szerintük a demokrácia történeti gyökereit magyarázó elméletek nem szenteltek kellő figyelmet a különböző típusú jogokat igénylő csoportok közötti aszimmetriának. Ezek az elméletek többnyire a vagyonos elit és a munkásosztály között megkötött alkut járják körbe: a dolgozó tömegek lázadással fenyegetnek, mire az elit tömeges szavazójogot ad. Cserébe a tömegek, vagy azok képviselői vállalják, hogy nem sajátítják ki az elit pozícióit. Természetesen az elit az autokráciát részesíti előnyben, ahol egyedül ő maga uralkodik, és kizárólag a saját jogait védi.
Egy demokratikus alku azonban csak akkor válik lehetővé, ha a tömegek képesek a közös érdekeiket megfogalmazni és ezek mentén szerveződni. Történelmi távlatból ilyen mozgósításokat eredményezett az iparosodás és az urbanizáció, a háborúk, vagy a gyarmatosítás elleni küzdelmek. Azonban ezek az alkuk természetüktől fogva választási, semmint liberális demokráciákat eredményeztek – állítják a szerzők. A kisemmizett kisebbségek, akiknek a legnagyobb tétet a polgári jogok jelentették, nem játszottak jelentős szerepet a demokratikus átmenetek során abból az egyszerű okból fakadóan, hogy általában semmit nem tudtak letenni a tárgyalóasztalra.
Ebből következően a demokratikus tárgyalások főleg politikai és tulajdonjogokat eredményeztek, és csak ritkán politikai jogokat. Ebből a perspektívából nézve a talány nem az, hogy a képviseleti demokrácia miért fordul át gyakran illiberálisba, hanem az, hogy a liberális demokrácia kialakulásának esélye szóba jöhet– jegyzik meg.
Lehetséges paraméterek
A liberális demokráciák kialakulásának egyik fontos tényezője lehet a világos etnikai vagy egyéb törésvonalak hiánya a „nem-elitek” körében. A kulturális és társadalmi homogenitást azt jelenti, hogy nincs azonosítható kisebbség, amit a többség diszkriminálhatna. Történetileg a skandináv országok, jelenleg pedig Japán és Dél-Korea közelít ehhez a prototípushoz.
Hasonló végkimenetelt eredményezhetnek a többszörös, egymást átfedő törésvonalak is: ha nincs egyértelmű többségi-kisebbségi törésvonal, a hatalmi csoportok hajlandók elismerni egymás jogát, mert attól tartanak, hogy ez a hatalmi felállás a jövőben is fennmarad. Ez a fajta bizonytalan egyensúlyi helyzet, aminek jó példája volt a libanoni „konszociációs” demokrácia, amíg a népességnövekedés és a külső beavatkozás meg nem változtatta a körülményeket.
Továbbá lehetséges, hogy az etnikai, faji törésvonalak egybeesnek a vagyonos, kisebbségben lévő elitet a nagy tömegektől elválasztó törésvonallal. Dél-Afrikában például az elitnek számító fehérek kisebbségben voltak. Amikor az apartheid kormányzat az Afrikai Nemzeti Kongresszus előtt tárgyalt 1994-ben a demokratikus átmenetről, akkor polgári és tulajdonjogokat követelt s kapott a fehér kisebbség számára, cserében a fekete többség politikai jogokhoz jutott.
Elképzelhető, hogy a liberális demokrácia nem tud mit kezdeni a társadalmi csoportok stratégiai motivációival és a csoportok közötti hatalmi egyensúllyal. Talán a toleranciakultúra és a polgári szabadságjogok jövőbeni fejlődése jelentheti a megoldást, de az is lehetséges, hogy mindezekre egyaránt szükség van azon intézmények fenntartásához, amelyek a politikai és tulajdonjogokat, valamint a polgári jogokat garantálják. Bármik is legyenek a liberális demokráciák kialakulásának okai, nem kellene azon meglepődni, hogy ezek a gyakorlatban milyen rendkívülinek számítanak. Ezért ritkán fordul elő, hogy a politikai erők szövetségre lépjenek a liberális demokráciák fenntartható változatának létrehozása érdekében – zárul a cikk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
