2026. október 27. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ukrajnában csak a bizonytalanság a biztos

kérdezett:Sipos Zoltán 2014. október 10. 15:42, utolsó frissítés: 17:42

Brenzovics László KMKSZ-elnök szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy a gazdaság stabilizálódik, az önigazgatás előtt békére és jogállamiságra van szükség.


Két telefonhívásba, összesen talán három percnyi egyeztetésbe kerül interjút szervezni a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével. Maga a találkozás pedig még ennél is közvetlenebb: a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola bejáratánál szólunk a kapusnak, aki lehívja az ülésről épp távozó „elnök urat” – Brenzovics László pár perc múlva meg is érkezik, és az igazgatói irodába kísér.

Alig félórás beszélgetés alapján nehéz megmondani, milyen ember a KMKSZ elnöke. Komolyan, megfontoltan, lényegretörően válaszol – talán egyszer-kétszer mosolyodik el. Egyszerűen fogalmaz, és nem próbál kitérni kérdések elől. Mondatai pedig nyomdakészek: begépelés után legfeljebb egy-egy vesszőt kellett kitenni. Ugyanakkor nem az az ember, aki élvezi a rivaldafényt: szemmel láthatóan feszeng, amikor előkerül a fényképezőgép.

Elnök úr, keleten, a Donbasszban nem igazán tudni, hogy mi lesz a végkifejlete a fegyveres konfliktusnak. Közben parlamenti választásokra készülnek, és hát jön a tél. Hogyan látja, novembertől, decembertől mi fog következni Ukrajnában?

Brenzovics László: – Egy rendkívüli, válságos időszak elé nézünk abban az esetben, ha Oroszország továbbra is folytatja azt a politikáját, mellyel felfüggeszti a gázszállítást Ukrajnába. Azok a megoldások, amelyekkel Ukrajna, illetve az Európai Unió próbálkozott – hogy Magyarország, Lengyelország és Szlovákia felől fordított gázáramlás legyen – nem oldják meg Ukrajna gázszükségletét.


Ezek a megoldások nyilvánvalóan Oroszország ellenállását fogják maguk után vonni, hiszen döntő többségében orosz gázról van szó, amelyet reexportálnak. Tehát válságos időszak következhet be, és ez senki számára nem jó.


Ukrajna számára azért nem jó, mert hideg lesz. A közintézményeket valószínűleg be fogják zárni, a hőmérséklet is esni fog a lakásokban. De azt hiszem, hogy ez hosszú távon Oroszország számára is súlyos következményekkel jár majd: Oroszország újra bizonyítja azt, hogy megbízhatatlan szállító. A megbízhatatlan szállítót általában ki szokták cserélni megbízható szállítókra, Oroszország elveszítheti európai piacait.

Beszéljünk számokról: konkrétan mekkora gázszükséglete van jelenleg Ukrajnának?

– Nem tudom pontosan megmondani, különböző számok vannak ezzel kapcsolatban. Régebbi információim szerint Ukrajna a saját gázfogyasztásának körülbelül 20 százalékát tudta fedezni saját termelésből, hiszen vannak gázmezők Ukrajnában.

A legnagyobb fogyasztó a nehézipar és a vegyipar volt, ennek a jelentős része a donyeci medencében van. Mivel a donyeci medencét és a Krímet ki kell vonni, nagyon nehéz pontosan kiszámolni, hogy jelenleg Ukrajnának mennyi a gázszükséglete.

Telente mennyire van hideg Kárpátalján?

– Nagyon változó. Vannak telek, amikor hideg van, máskor alig csökken a nulla fok alá a hőmérséklet. Az elmúlt tél például ilyen volt.

Tehát előfordulhat, hogy meg sem érzik?

– Mindenképpen megérezzük, ha a gáz árát négyszeresére fogják emelni. Ez önmagában is elég.

Ez most már biztos?

– Biztosnak tűnik, de nyilván itt nagyon sok dologról van szó, ami bizonytalan. Egy háborús, embargós helyzetben minden bizonytalan. Kérdés, hogy megindul-e az orosz gázszállítás, milyen lesz a hrivnya árfolyama. Az utóbbi hónapokban a hrivnya jelentősen meggyengült: míg a válság előtt egy euró 10 hrivnya volt, most 18-19. És mivel az energiahordozók árát dollárban mérik, a hrivnya árfolyamának alakulása nagymértékben kihat az árra. Ezek előreláthatatlan dolgok jelenleg.

Elkpzelhető az, hogy ha a választások után a politikai helyzet stabilizálódik, akkor a hrivnya árfolyama is magához tér?

– Nem hiszem, hogy a hrivnya árfolyama jelentős mértékben magához térne. Ennek vannak objektív körülményei: a háború pénzbe kerül, ráadásul miközben Donyeck, Luganszk megye adót nem fizet, a nyugdíjat és minden mást Kijev folyósítja az ottani lakosoknak. Nyilvánvaló az, hogy a régi árfolyam nem fog visszatérni. Nem tudjuk, hogy az infláció hogyan fog ingadozni, rövid távon gazdasági stabilizációra nem lehet számítani.

Hogyan lehet választásokat megszervezni akkor, amikor az ország keleti részén minden ennyire bizonytalan, az ország egyik része pedig de facto nincsen Kijev ellenőrzése alatt? Mennyire befolyásolja ez a választás eredményeit, legitimitását?

– Hogy a legitimitását befolyásolja-e, azt nem tudom. Azokban a régiókban, melyek nincsenek az ukrán állam fennhatósága alatt, ahol szakadár köztársaságok vannak, vagy melyek orosz fennhatóság alatt vannak, ott a választások nem lesznek megtartva.

Kényszerből tartunk választásokat. A jelenlegi parlament mandátuma 2-3 évig tart, itt a Janukovics-féle Régiók Pártjának van többsége. Az ismert események után egy ilyen parlamentet fenntartani nem lehetséges.

Egyébként a közelmúltban elnökválasztások is voltak, éppolyan háborús viszonyok közepette, mint most. Szerintem a világ közvéleménye ezeknek a választásoknak a legitimitását sem fogja kétségbe vonni. Ezek a választások folynak, és megfelelő körülmények között le is fognak zajlani.

Úgy tűnik, ön befutó helyen van a Petro Porosenko Blokkja párt listáján. Szervezeten belül voltak-e viták azzal kapcsolatban, hogy akkor ezt el kell-e fogadni, és ha igen, akkor pontosan melyek voltak az érvek?

– Voltak viták, nyilvánvaló, hogy ez nem teljesen az, amit kértünk. A kárpátaljai magyarság igazi elvárása a magyar többségű körzetnek a létrehozása, visszaállítása lett volna. Ez azonban nem következett be, így kialakult egy kényszerhelyzet.


Ilyen kényszerhelyzetben mi már voltunk az elmúlt parlamenti választások idején, amikor úgy döntöttünk, hogy nem indulunk pártlistán. Mind a három, a magyarok által jelentős számban lakott körzetben indítottunk jelölteket. Jelöltjeink azonban távol álltak a győzelemtől, és azóta olyan változások nem történtek, melyek arra utaltak volna, hogy a képviselőjelöltjeink ezekben a körzetekben most sikerrel indulhattak volna.

Jelenleg egy rendkívül veszélyes, feszült helyzet van, amikor a legfontosabb kérdések egyike a kárpátaljai magyarok biztonsága. Ami ehhez hozzátehet, nyilvánvalóan az, ha van parlamenti képviselőnk. Ezen megfontolások alapján, abból kiindulva, hogy a valami több, mint semmi, a többség úgy döntött: fogadjuk el a felajánlást.

A szimbolikus üzeneten túl van-e valamilyen gyakorlati haszna is egy ilyen mandátumnak?

– A parlamenti képviselőségnek mi a haszna? (mosolyog) Ezt így nem lehet elmondani, nyilvánvalóan az, hogy valaki a parlamentben van, és ott azokat a kérdéseket, melyek az adott közösség számára fontosak, fel tudja vetni. Van valamilyen fajta befolyása. Emiatt a parlamenti képviselet egy kisebbség számára mindig fontos. Természetesen nem arról van szó, hogy ezzel minden problémát meg lehet oldani, de egy lehetőség arra, hogy ezeket a kérdéseket napirenden tartsuk. A parlamenti képviselet egyfajta védelmet is jelent az adott közösség számára.

Mit szeretne a kárpátaljai magyar közösség most, ebben a helyzetben?

– Ebben a helyzetben békét, biztonságot és stabilitást szeretnénk. Ez egy rendkívüli helyzet, katonai behívások vannak, magyarok között is vannak halálos áldozatai a Kelet-Ukrajnában zajló eseményeknek. Beindult egy rendkívüli gazdasági romlás, és ez az élet minden területére kihat. Mi is érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a helyzet minél előbb stabilizálódjon.

Ami a nagy kérdéseket illeti: abban vagyunk érdekeltek, hogy Ukrajnából egy európai, demokratikus jogállam váljon, ahol tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait. Szeretném aláhúzni a demokráciának és a jogállamnak a fontosságát, hiszen ameddig Ukrajna nem válik valóban jogállammá, addig az összes olyan törvény, határozat vagy egyéb olyan dolog, ami akár a kisebbségek jogait is biztosítaná, írott malaszt marad.

A jelenleg is érvényben levő nyelvtörvényt hoznám fel példának, hiszen hiába, hogy a Janukovics rendszer alatt ezt meghozták, majd hatályon kívül helyezték, de aztán ezt a hatályon kívül helyezést végül nem írták alá. Tehát elvben még mindig érvényben van. Ugyanakkor sem a korábbi rendszer idején, sem pedig jelenleg nem hajtják végre. A jogállamiság rendkívül fontos lenne, és az is, hogy biztosítsák az élet minden területén a nemzeti kisebbségeknek a jogait.

Nyilván Krímnek a leválása, a Donyec medencei események az ukrán politikai elitet kevésbé teszik fogékonnyá – hogy finoman fejezzem ki magam –, a kisebbségek jogai iránt. De azt gondolom, hogy ezen változtatni kell, és a kisebbségeknek – köztük a magyarságnak – nem szabad feladniuk a saját céljaikat.

Közben Budapestről elhangzanak olyan nyilatkozatok, miszerint a kárpátaljai magyarságnak autonómiára lenne szüksége, illetve hogyha ezt ők akarnák, akkor ezt Budapest elvileg támogatná. Ezt hogyan kommentálja?

– Nyilvánvalóan, a kisebbségeknek céljuk az önigazgatás a világon mindenütt, így Ukrajnában is. Azonban az utóbbi időben az autonómia szó körül Krímnek a vonatkozásában kialakult egyfajta hisztéria: szeparatizmus, szakadárok, meg ilyen szavakat használnak.

Ez nem új a nemzetállamok történetében. Valamikor a Szovjetunió idején az ukránokat, a grúzokat vagy pedig a balti népeket vádolták szeparatizmussal. Most Ukrajnában fordult ezzel kapcsolatban a kocka.

Meg kellene érteni, az autonómia egy görög szó, ami tulajdonképpen önigazgatást jelent. Ha az ember nem görögül, hanem oroszul vagy ukránul mondja ki ezt a kifejezést, akkor nem vált ki olyan ellenérzést.

A jelenlegi elnök programjában is benne van az önigazgatás, a szubszidiaritás, a valódi önkormányzatiság megteremtése és egy jelentős, megtervezett közigazgatási reform. Céljai közé tartozik továbbá, hogy ennek a reformnak a folytatásakor vegyék figyelembe a kárpátaljai magyarság érdekeit is.

Ez benne van a Porosenkóval kötött választási szerződésben. Ez azt jelentené, hogy Kárpátalján kialakítható lenne a közigazgatási reform keretén belül egy olyan közigazgatási egység, egy járás, mely egyesítené a magyarlakta települések döntő többségét.

Van erre konkrét ígéret Porosenkóék részéről?

– Arra van ígéret, hogy figyelembe fogják venni a közigazgatási reform keretében a kárpátaljai magyarság érdekeit. De nem tudhatjuk, hogy milyen lesz ez a reform. Az az elképzelésünk, hogy ennek a reformnak a keretén belül ki kéne alakítani Kárpátalján egy olyan közigazgatási egységet, ahol a magyarlakta települések döntő többsége helyet kaphatna. A kárpátaljai magyarság számos problémáját ennek a közigazgatási egységnek a keretén belül meg lehetne oldani.

Neves külpolitikai szakértők írják azt, hogy ha Ukrajnának egyáltalán esélye van egyben maradni, akkor Kijevnek mindenképpen le kell mondania az erős központosításról. Hogyan látja, ezeknek az elemzéseknek mennyire van realitásuk?

– A Kelet- és Nyugat-Ukrajna közötti ellentétek tulajdonképpen a független Ukrajna megalakulása óta meghatározóak. Ennek a kelet-nyugat ellentétnek a keretében merültek fel mindig az ország föderatív átalakításának a kérdései.

A '90-es évek legelején Ukrajnában pont fordítva merült fel ez az egész föderatív kérdés, hiszen akkor Galícia hozta létre a galíciai közgyűlést és beszélt arról, hogy akkor Nyugat-Ukrajnának, Galíciának egyfajta föderatív státuszt kellene adni. 1991-ben Kárpátalján is volt népszavazás a különleges önkormányzati státuszról.

Amikor létrejött a független Ukrajna, az ukrán erők pedig jelentős befolyást szereztek Kijevben, akkor ezt az egész dolgot elfelejtették. Most a federáció az ukrán vezetőség számára egy szitokszóvá vált, jelenleg ez elképzelhetetlen dolog. Félnek Ukrajna egységének a megbomlásától. A politikai helyzet jelenleg nem igazán alkalmas arra, hogy ezt komolyan átgondolják.

Másrészt viszont elfogadtak egy olyan törvényt, mely Donyec medence és Luganszk megye bizonyos körzetei számára különleges önkormányzati státuszjogokat ad.

Mindenfajta normális és hosszú távú megoldásnak a nulladik feltétele a béke megteremtése. Egy olyan tárgyalásos út szükséges, ahol létrejön egy konszenzuson alapuló belső berendezkedés. Amíg dörögnek a fegyverek, ez aligha elképzelhető.

Facebookon látni, hogy vannak olyan magyarok, akik arra számítanak, hogy majd Putyin és az oroszok fogják elhozni az önrendelkezést a magyarok számára. Mennyire jellemző ez a gondolkodás Kárpátalján?

– Van ilyen, de hát ez teljesen komolytalan. Több okból is: az egyik az, hogy Kárpátalja, a kárpátaljai magyarság élt már a Szovjetunióban, tudja, milyen az a rendszer, a szögesdrót, átjárhatatlan határ.

Azt is tudja, hogy bár az akkori Szovjetunió széleskörű jogokat deklarált a nemzeti kisebbségek számára, és voltak autonóm köztársaságok, ezek mindvégig formálisak maradtak.

Míg a kárpátaljai magyarságnál kisebb számban élő nyenyecek meg más szibériai népek számára létezett ilyen autonóm egység, addig a kárpátaljai magyarok – és egyáltalán olyan népek számára, melyeknek volt anyaországa Európában – ezt nem valósították meg.


Másrészt nem tudok elképzelni egy olyan helyzetet, amikor Putyinnak vagy Oroszországnak ezekre a kérdésekre Európa közepén igazából befolyása lehet. Ezt én nem tartom eképzelhetőnek, és nem hiszek abban, hogy Oroszországnak ilyen jellegű szándékai lennének.

Az egyik legnagyobb változás december óta az, hogy nem igazán van akadálya annak, hogy könnyített honosítással a kárpátaljai magyarok magyar útlevélre tegyenek szert. Ez mennyiben változtatja meg a térség kilátásait?

– Eltérnek a vélemények a kettős állampolgársággal kapcsolatban, van, aki azt mondja, hogy az alkotmány ezt tiltja. Szerintem ezt az ukrán törvények nem tiltják és nem szankcionálják. Ez egy joghézag, büntetése ennek nincs.

A kárpátaljai magyarság számára ugyanakkor ez egy fontos lehetőség, mi úgy véljük, hogy ezt nem megkaptuk, hanem visszakaptuk. A kárpátaljai magyarokat 1947-ben a párizsi békeszerződés megfosztotta az állampolgárságuktól. Ez szerintem abszolút törvényellenes volt, az állampolgárságról a személy lemondhat, de nem lehet őt megfosztani.

Ez a béke, melyet úgy állítanak be, mint a világbéke helyreállítását, tulajdonképpen embereket tett jogfosztottá, hiszen visszatért a cuius regio eius religio elve, tehát az, hogy akié a hatalom, azé a vallás vagy az állampolgárság.

A kárpátaljai magyarokat senki nem kérdezte meg arról, hogy le kívánnak-e mondani a magyar állampolgárságról vagy sem, mint ahogyan arról sem, hogy fel kívánják-e venni a szovjet állampolgárságot. Tehát ez az igazságosság egyfajta helyreállítása volt, hogy a kárpátaljai magyarok most élhetnek ezzel a lehetőséggel. Különböző okok miatt gondolom azt, hogy jelentős számban éltek is, hiszen ez csomó lehetőséget megnyit számukra amellett, hogy ez egy erkölcsi elégtétel.


Léteznek mérések, statisztikák arról, hogy a kárpátaljai fiatalok közül hányan mennek el külföldre munkát vállalni, és nem feltétlenül Magyarországra?

– A külföldi munkavállalás az állampolgárság lehetősége előtt is általános volt Kárpátalján, és nem csak a magyarok körében. Ez egy túlnépesedett, kevés munkalehetőséggel rendelkező vidék volt a történelem folyamán mindig. Itt mindig jelentős volt a külföldi munkavállalás, és az ma is.

Néhány hete az index.hu publikált egy sorozatot, mely arról szól, hogy egy egész üzletág szakosodott arra, hogy kettős állampolgárságot közvetítenek ukránoknak, oroszoknak, igazából bárkinek, aki fizet. A magyar kormány azt állítja, hogy ez nem igaz, az újságírók felültek a könnyített honosítás kompromittálásában érdekelt külföldi titkosszolgálatoknak. Kinek van igaza ebben a kérdésben?

– Nem tudom, kinek van igaza. Arról van szó, hogy az ukránok, oroszok számára a magyar állampolgárság lehetőséget ad, és ez vonzó. Nyilvánvalóan törekednek arra, hogy ezt az állampolgárságot elérjék, megkapják, egy korrupciós nyomás is van ezzel kapcsolatban. De ez a folyamat aligha lehet tömeges.

Ne felejtsük el azt, hogy az állampolgárság felvételének a lehetősége nem csak a kárpátaljai magyarok előtt áll nyitva. Valamennyi olyan személy kérvényezheti azt, akinek a felmenői magyar állampolgárok voltak. Kárpátalja vonatkozásában ez jelenti az itt élő ukránokat, ruszinokat, németeket, cigányokat, bárkit, aki tudja igazolni, hogy a felmenői magyarok voltak, és beszél magyarul.

A más nemzetiségűek közül sokan beszélnek magyarul, és tudok olyanokról is, akik emiatt tanultak meg, tökéletesítették a tudásukat. Úgyhogy ezt nagyon nehéz kiszámolni, és nem hiszem, hogy azok az esetek, melyekről a magyarországi média írt, tömegesek voltak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS