Az argentin Jorge Mario Bergoglio az új pápa

2013. március 13. 20:10, utolsó frissítés: 2013. március 14. 12:17

A Sixtusi kápolnában összegyűlt bíborosok a katolikus egyház történetében most először választottak nem európai pápát.

A Sixtusi kápolnában összegyűlt bíborosok a katolikus egyház történetében most először választottak nem európai pápát, az argentin Jorge Mario Bergoglio személyében, aki a Ferenc nevet fogja felvenni.

Az új pápa 21 óra 22 perckor jelent meg a Szent Péter bazilika erkélyén. Úgy tűnik, a bíborosok a "világ végéről" választottak pápát - mondta szerda este a Szent Péter-téren összegyűlt tömeg előtt az új pápa.

Jorge Mario Bergoglio argentin bíboros, aki Ferenc néven foglalja el Szent Péter trónját, fehér pápai ruhában állt a Szent Péter-bazilika erkélyére szerda este, onnan üdvözölte a hívőket.

"Tudjátok, a konklávé kötelessége volt, hogy új püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, hogy bíboros testvéreim a világ végérre mentek érte. Köszönöm a fogadtatást" - mondta az új katolikus egyházfő.

A pápa hangsúlyozta: a római egyház, a püspök és a nép kezdje meg útját a testvériség, a szeretet és az egymás iránti bizalom szellemében. "Továbbra is imádkozzunk önmagunkért, egymásért, hogy érvényesüljön ez a nagy testvériség" - mondta Ferenc pápa, kifejezve reményét, hogy ez az út gyümölcsöző lesz az evangelizáció szempontjából.

A pápa megemlékezett elődjéről, XVI. Benedekről, akiért imát mondott, és aki hivatalos vatikáni források szerint televízión kísérte figyelemmel a fehér füst felszállását, az új egyházfő megválasztásának a bejelentését, akárcsak Ferenc pápa rövid beszédét.

"Most szeretnék áldást osztani, de egy szívességre kérlek benneteket. Mielőtt a püspök megáldaná a népet, én arra kérlek benneteket, imádkozzatok Istenhez, hogy áldja meg a püspökötöket" - mondta a Szent Péter téren összegyűlt hatalmas, meghatódott tömeg előtt az új egyházfő.

Névjegy

Az első latin-amerikai és az első jezsuita pápa 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Vegyésznek készült, de végül a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított, 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetési képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tartományfőnöke, 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett, doktori értekezését Németországban készítette el. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben nevezte ki bíborossá II. János Pál pápa, három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke. A lengyel pápa halála után tartott konklávén a kiszivárgott hírek szerint ő volt Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa legnagyobb vetélytársa, s állítólag a szoros negyedik forduló után maga kérte, hogy támogatói ne rá szavazzanak.
Bergoglio konzervatív teológiai nézeteket vall, elutasítja az abortuszt, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát. Ugyanakkor küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett, ami különösen népszerűvé tette a válságok sújtotta Argentínában, együttérzést mutat az AIDS-betegekkel és megrótta azokat a papokat, akik nem voltak hajlandóak megkeresztelni a házasságon kívül született gyermekeket. Az evilági dolgokat elutasítja, érsekként sem volt autója, inkább a tömegközlekedést használta, nem volt hajlandó beköltözni a fényűző főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. A Latin-Amerikában született felszabadítási teológiától (amely szerint az egyháznak Jézus tanítását követve politikailag is a szegények oldalára kell állnia) távolságot tart, de közel áll a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalomhoz. Személye hidat képez a harmadik világhoz: olasz származású argentin, aki Németországban tanult, jezsuitaként pedig egy nemzetek fölötti regionális közösség tagja. Az egyházat megrázó botrányokban érintetlen, s mind a konzervatív, mind a mérsékeltek tisztelik intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori munkáját. Megválasztása jelzi, hogy az egyház nagyobb súlyt helyez az Európán kívüli világra, ahol immár a katolikusok többsége - egyedül Latin-Amerikában 42 százalékuk - él.

Szerdán romániai idő szerint 20 óra után néhány perccel fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből, ami azt jelenti, hogy a bíborosoknak sikerült kiválasztaniuk az új pápát.

Az eredményes szavazás jeleként szerdán 20 óra 6 perckor szállt fel a fehér füst a Sixtus-kápolna kéményéből, majd megszólaltak a harangok is, először a Szent Péter-bazilikában, majd egész Rómában, amelyek megerősítették az új pápa megválasztásának tényét.

A várakozásoknak megfelelően a pápaválasztó bíborosok gyors döntést hoztak: már a második napon, az ötödik szavazási fordulóban döntést tudtak hozni az új egyházfő személyéről.

A megválasztott nevét egyelőre nem közölték, azt a katolikus egyház hagyományainak megfelelően egy órán belül jelentik be a Szent Péter téren egybegyűlt tömeg előtt.

A Szent Péter téren várakozó tömeg - hívők, zarándokok és kíváncsiskodó turisták vegyesen - üdvrivalgásban tört ki a fehér füst láttán. A hideg eső ellenére várhatóan százezrek lesznek már a téren, mire az új pápa megjelenik a Szent Péter-bazilika erkélyén.

A bíborosok dékánja két kérdést tett fel megválasztása után az új egyházfőnek. Az első: elfogadja-e kánoni megválasztását? Mivel a jelölt az első kérdésre igennel válaszolt, azonnal az egyház pápája és Róma püspöke lett. A második: milyen néven lehet szólítani?

Ezt követően az új pápa átment a Sixtus-kápolnából nyíló, "könnyek kamrájának" nevezett szobába, amely nevét annak köszönheti, hogy sok pápa itt engedett szabad folyást érzelmeinek, eltöprengve feladata nagyságán. Ezután magára ölti a Vatikán saját szabója által készített fehér pápai öltözetet.

A bíborosok egyenként a pápa elé járulnak, leróva előtte tiszteletüket. Ezt követi az új pápa személyének bejelentése a Szent Péter téren várakozó sokaság és a világ nyilvánossága számára. Ezt a francia Jean-Louis Tauran, a korelnök protodiakónus bíboros teszi meg latinul a következő szavakkal: Habemus Papam (van pápánk).

Az új pápa a Szent Péter-bazilika erkélyéről köszönti a rá várakozó híveket, és Urbi et Orbi (a városnak és a világnak szóló) áldásban részesíti őket.

A pápa névválasztása

Miután a Vatikánban felszáll a fehér füst, az új pápának megválasztott bíboros egyik első dolga, hogy megmondja, milyen néven kíván uralkodni.

A katolikus egyházfő esetében különösen igaz az a szállóigévé vált ókori római mondás, hogy a név kötelez (Nomen est omen). 996 óta ugyanis az a szokás, hogy az új pápa annak az elődjének a nevét veszi fel, akinek az irányvonalát folytatni kívánja. A névválasztás ezért az első utalás arról, milyen irányba fordítaná az új pápa az egyház hajóját.

Az új pápának közvetlenül a megválasztása után a bíborosi testület dékánja felteszi a kérdést: vállalja-e a hivatalt. A második kérdése rögtön ezután az, milyen néven kíván uralkodni.

XVI. Benedek utódja előreláthatólag nem fog új nevet használni, a 265 elődje által használt 82 névből választ. Az egyház történetében a leggyakoribb nevek a János, amelyet 23-szor választottak, továbbá a Gergely, Benedek (16-16), a Kelemen (14), a Leó, az Ince (13-13) és a Piusz (12).

Albino Luciani volt 1978-ban az első, aki két nevet választott (János Pál), mert XXIII. János és VI. Pál - a második vatikáni zsinat alatti két pápa - hagyományát akarta folytatni, de mindössze 33 napig volt a pápai trónon. Karol Wojtyla elődje tiszteletére vette fel a II. János Pál nevet.

Az első pápa, aki a keresztnevétől eltérő nevet vett fel, II. János volt a VI. században. Őt ugyanis Mercuriusnak hívták, vagyis egy római isten nevét viselte, és úgy érezte, nem lenne illendő ilyen névvel irányítani a keresztény egyházat.

Néhány száz évvel később, 1009-ben más indoka volt Pietro Boccadeporcónak, aki feltehetően örült, hogy nem kell az eredeti nevén trónra lépnie, az ugyanis azt jelenti, "malacpofa". Így IV. Szergiusz néven uralkodott.

A reneszánsz időszakában fordult elő először és utoljára, hogy egy pápa az eredeti nevén regnált. Igaz, ekkor rövid időn belül két bíboros is így járt el, Utrechti Adorján (VI. Adorján pápa) és Marcello Cervini (II. Marcell pápa).

V. Márton és XI. Kelemen annak a szentnek a nevét vette föl, amelynek a napján pápának választották.

A 20. század eleje óta kilenc pápát választottak a Vatikánban, a pápaválasztó konklávék időtartama 2-5 nap között mozgott.

Az előző katolikus egyházfők közül Joseph Ratzingert (XVI. Benedeket) 2005-ben a negyedik, Karol Wojtylát (II. János Pált) 1978 októberében a nyolcadik, Albino Lucianit (I. János Pált) ugyancsak 1978-ban, de augusztusban a negyedik "körben" választották pápává.

Várhatóan 21 óra körül a Szent Péter bazilika homlokzati lodzsáján megjelenik a bejelentést tevő protodiakónus bíboros, a francia Jean-Louis Tauran.

A hagyomány szerint a következőket mondja: "Annuntio vobis gaudium magnum, habemus Papam, eminentissimum ac reverendissimum dominum, dominum (a pápa keresztneve)..." – tehát elsőként az új pápa keresztnevét lehet megtudni.

Így folytatja: "Sanctae Romanae Ecclesiae cardinalem (a pápa családneve)" – vagyis ezután következik az új pápa családneve. A bejelentést így fejezi be: "qui sibi nomen imposuit (a pápa választott neve)" – ebből kiderül az új pápa által választott név is.

A Sixtusi kápolnában összegyűlt bíborosok a katolikus egyház történetében most először választottak nem európai pápát.

BEIKTATTÁK AZ ÚJ PÁPÁT

VilágRSS