Kicsi, de hm szigeteken vitázik Japán és Kína
2012. július 12. 17:07, utolsó frissítés: 2012. július 13. 19:01A szigetcsoportot nagyítóval kell keresni a térképen, a tét ennek ellenére óriási. A vita azután lángolt fel, hogy Tokió bejelentette: államosítani készül a japán Kurihara család birtokában levő szigeteket.
Az elmúlt napokban ismét feszültté vált a viszony Japán és Kína között a vitatott hovatartozású, japánul Szenkaku, kínaiul Tiaojü (Diaoyu) névre keresztelt kelet-kínai-tengeri szigetcsoport miatt. A vita azután lángolt fel, hogy Tokió bejelentette:
államosítani készül
a japán Kurihara család birtokában levő szigeteket. Miközben az évtizedes szigetvitának jelentős gazdasági, biztonsági és politikai vetülete is van, jogi szempontból nehéz igazságot tenni a két ország között.
Habár a de facto japán ellenőrzés alatt lévő, öt szigetből és három sziklából álló, 6,3 négyzetkilométeres szárazföld annyira kicsi, hogy a legtöbb térképben fel sem tüntetik, a szigetcsoport hovatartozása körüli vita hosszú évek óta okoz diplomáciai súrlódásokat Kelet-Ázsia két nagyhatalma között.
A vita azután alakult ki, hogy egy 1968-as ENSZ-felmérés szerint a tengerfenék jelentős kőolaj- és földgázlelőhelyeket rejt a japán Rjúkjú-szigetek legdélebbike és Tajvan között félúton elhelyezkedő szárazföld környékén. Ezek feltárására
először Japán adott ki engedélyt,
de 1970-ben, az akkoriban még a Nyugat által elismert Kínai Köztársaság (Tajvan), valamint a Kínai Népköztársaság is jogot formált a területre. (Peking és Tajpej a mai napig azzal érvel, hogy a szigetek Tajvanhoz tartoznak, csupán abban nem értenek egyet, hogy Tajvan a Kínai Népköztársaság része-e, vagy sem.)
A vélt olajlelőhelyek kiaknázása azóta sem kezdődött meg, s azt sem tudni pontosan, hogy mennyi energiahordozót rejt a terület. A szigetek hovatartozása ugyanakkor tágabb, a teljes Kelet-kínai-tengert érintő gazdasági jelentőséggel is bír, mivel
azok referenciapontot jelenthetnek
Japán és Kína szintén vitatott kizárólagos gazdasági övezetének kijelöléséhez. Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye alapján – amelynek mindkét ország részese – minden tengerhez hozzáférő állam a partvonalától számított 200 tengeri mérföldes (egy tengeri mérföld 1,85 kilométer) gazdasági övezetre tarthat igényt, amely területen belül kizárólagos joga van a természeti erőforrások kiaknázására.
A két országot elválasztó Kelet-kínai-tenger azonban legszélesebb pontján is csupán 360 tengeri mérföld széles, ezért Japán szerint a két part között félúton kell meghúzni a határt.
Ezzel szemben Kína az egyezmény másik cikkeire hivatkozva gyakorlatilag a teljes Kelet-kínai-tengert magáénak akarja. A Peking által mérvadónak tartott cikk azt mondja, hogy egy ország a partjától számított legfeljebb
350 mérföldes kontinentális talapzatra tarthat igényt,
amennyiben a kérdéses tengerfenék földrajzilag az adott ország szárazföldi területének meghosszabbítása. A határ ilyetén meghúzása esetén Kína kizárólagos gazdasági övezete a japán partok közelében húzódna.
A gazdasági övezetekkel kapcsolatos vita egy, a szénhidrogének mellett jelentős halászmezőket is tartalmazó területet érint. Egyes földgázlelőhelyek közös kitermeléséről – illetve az abból származó haszon megosztásáról – Tokió és Peking 2008-ban megegyezett, de Japán az egyezség megsértésével vádolja Kínát. A vitatott szigetek – jogos – birtoklása
a döntő tényezők egyike lehet
az övezetet érintő vitában. Kína hivatalos álláspontja szerint a szigetek „ősidők óta területének szerves részét képezik”. Ezt arra alapozzák, hogy a szigeteket már 1372-ben használták navigációs célokra, 16. századi térképeken is feltűnnek, s gyógynövényeket is gyűjtöttek ott.
Másrészt, Peking szerint Japán az 1894-95-ös japán-kínai háború alatt foglalta el a szigeteket, márpedig az ezen háború alatt megszerzett területeiről a II. világháborút követően lemondott. Peking azzal is érvel, hogy a szigetek Kína kontinentális talapzatának részei, továbbá azok kínai fennhatóságát korábban japán politikusok és térképek is elismerték.
Japán azt állítja, hogy gazdátlan területként vette birtokba a szigeteket, nem háború során. Tokió szerint az annexiót megelőzően tíz évig vizsgálták a szigeteket, de
nem találtak kínai uralomra vonatkozó jelet.
Japán azzal is érvel, hogy a szigeteket megszerzésüktől fogva tartósan és békésen birtokolta, s Kína az 1970-es évekig nem állt elő követelésével.
A vitát tovább bonyolítja, hogy a szigeteket egyetlen szerződés sem említi név szerint, továbbá az is, hogy azok felett a II. világháború és 1972 között – a hovatartozás kérdésében hivatalosan semleges álláspontot képviselő – Egyesült Államok gyakorolt fennhatóságot ugyanazon békeszerződés értelmében, amelyből Kína saját fennhatóságát levezeti. A kérdésben nemzetközi bíróság soha nem hozott döntést, az ügy a nemzetközi jogi akadémiai szférát is megosztja.
Az igazságtétel vagy megállapodás már csak azért is nehézkesnek ígérkezik, mert a szigetek az altalajkincsek mellett külpolitikai, belpolitikai és
stratégiai jelentőséggel is bírnak.
Egyrészt, mindkét állam érintett további, hasonló szigetvitákban. Ezért egyikük sem engedheti meg magának, hogy engedményt tegyen, mivel az a többi vitájára is kihatással lenne. Másrészt, egyik állam társadalma sem lenne hajlandó elfogadni – vagy legalábbis az aktuális kormányzatnak megbocsátani – a szigetekről való lemondást. Harmadrészt, a szigetek rendkívül közel vannak Tajvanhoz, s bár katonai felhasználásuk nyilvánosan nem került szóba, sem Peking, sem Tajpej nem nézi jó szemmel, hogy a japán parti őrség a sziget közvetlen közelében járőrözik. Mindezek ellenére valószínűtlen, hogy
a szembenállás kenyértöréshez vezet majd.
A terület relatíve kevés és csak nagy költségekkel kitermelhető földgázt tartalmaz, különösen a két ország energiaéhségéhez képest, egy esetleges fegyveres összeütközés pedig jóval komolyabb közvetett és közvetlen költséggel járna, mint a remélhető haszon. Ennek ellenére Japán két éve kiadott védelmi programjában kiemelt helyen szerepelt az elfoglalt szigetek visszafoglalására való felkészülés.
Forrás: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
