2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kisebbségi pártok Európában: a létük a tét

S.I. 2011. november 30. 09:31, utolsó frissítés: 18:28

Európa országaiban, a mini államokat leszámítva, közel nyolcvan különféle nép él, vagyis kétszer annyi nemzetiség létezik, mint állam. Hogyan érdekérvényesítenek a kontinens kisebbségei?


A kisebbségi alapon való politizálás a legtöbb európai államban létező jelenség. Az etnikai, nemzeti és/vagy nyelvi kisebbségek érdekérvényesítéséből fakadóan következik, hogy az ezen közösségeket képviselő politikai szervezetek tevékenyen, alkotó módon vesznek részt az államok közéletében. Európa országaiban, a mini államokat leszámítva, közel nyolcvan különféle nép él, vagyis kétszer annyi nemzetiség létezik, mint állam. A kisebbségi közösségek száma a kétszázötvenet is meghaladja, az ezen csoportokhoz tartozók száma 56 milliónál is több, ami a kontinens lakosságának egytizede.


A szakirodalom homogén nemzetállamról beszél olyan országok esetén,

ahol a kisebbségek aránya országos szinten nem éri el a tíz százalékot, és nincs olyan jól körülhatárolható terület az államon belül, ahol a kisebbség többséget alkot. Európában 15 ilyen állam található. Igaz Izlandon, Írországban és Máltán nincsenek hagyományos etnikai kisebbségek, a nyelvi kérdés viszont az utóbbi kettőben is fontos szereppel bír.

Ezekben az államokban élnek őshonos kisebbségek, pl. a norvégiai és svédországi számik, többé-kevésbé őshonosak, mint például a németországi szorbok, és olyan közösségek, amelyek a 19. század első felében még milliós nagyságúak voltak, mint a cseh- és lengyelországi németek.



Finnország, Franciaország, Olaszország és Hollandia nemzetállamnak tekinthetők, hisz kisebbségeik az állam egyes jól körülhatárolt részein - tartomány, megye, közigazgatási egység - többséget alkotnak, de együttes arányuk országos szinten nem éri el a lakosság tíz százalékát.

A nemzetiségi államok kategóriájában a kisebbségek aránya meghaladja a tíz százalékot, de nem éri el a teljes lakosság negyedét. Ide tartozik Bulgária, az Egyesült Királyság, Horvátország, Litvánia, Románia, Szerbia, Szlovákia és bizonyos szempontból Luxemburg.

A több-, illetve soknemzetiségű államok csoportjába sorolható Belgium, Bosznia-Hercegovina, Ciprus, Észtország, Lettország, Moldova, Macedónia, Montenegró, Spanyolország és Svájc. Ezekben az országokban legalább két etnikai közösség él együtt, és a legnagyobb lélekszámú közösség százalékos aránya nem haladja meg a lakosság háromnegyedét.

A kisebbségi közösségek a politikai döntéshozatal különböző szintjein érvényesíthetik érdekeiket: képviselet a nemzeti parlamentekben, érdekképviseleti ügyekre specializálódott kormányzati ügynökségek által, informális csatornák igénybe vételével, valamint a hatalom helyi, regionális vagy autonóm entitásokra való átruházása által.


Kormányügynökségek

Csak néhány olyan európai állam van (Észtország, Szerbia, Montenegró), ahol külön minisztérium foglalkozik kizárólag kisebbségi ügyekkel, azonban számos olyan állam létezik, ahol egy vagy több minisztérium hatáskörébe tartoznak kisebbségekkel kapcsolatos ügyek. Arra is van példa, hogy tárca nélküli minisztert bíznak meg a témával. Továbbá több helyen speciális kormányzati részleget, irodát vagy egyéb szervet hoztak létre, amely összehangolhatja és irányíthatja a kisebbségekkel kapcsolatos törvények előkészítését. Egy másik lehetőség a kisebbségi ombudsman, biztos vagy bizottság intézményeinek létrehozása.

Informális csatornák

Kisebbségi érdekek képviselete informális utakon, például kerekasztalokon vagy összekötő irodákon keresztül is történhet. Ezek a testületek általában tanácsadói vagy konzultációs jellegűek. A kisebbségek képviselői általuk kommunikálhatnak a kormányzathoz, amely segítségükkel megoszthatja és megvitathatja álláspontját az érintettekkel. Az ilyen testületek közvetlen kapcsolatot jelenthetnek a kisebbség(ek) és a hatalom között. Leggyakrabban kisebbségi civil szervezetek, egyházak, politikai pártok, kisebbségi parlamentek és a kormányzat képviselői, illetve független szakértők foglalnak bennük helyet. Ilyen testületek létrejöhetnek nemzeti, regionális, helyi vagy akár nemzetközi szinten is.


Hatalomátruházás

A központi hatalom leépítése és ezzel párhuzamosan regionális, helyi entitások megerősítése ugyancsak lehetőséget teremthet a kisebbségi közösségeknek a hatékony döntéshozatalban való részvételre. A helyi önkormányzati forma hozzájárulhat egy közösség identitásának megerősödéséhez, ha tagjai a lakosság többségét alkotják. A helyi kisebbségi önkormányzatok ötvözhetik az autonómiát és az önkormányzati formát. A különböző autonómiamodellek - területi, személyi és funkcionális - az általuk biztosított eltérő mértékű jogok függvényében nyújthatnak alkalmat a kisebbségeknek ügyeik független intézésére, szabályozására.

A kisebbségek parlamenti képviseletének négy típusa van: etnikai vagy nyelvi alapon szerveződő pártrendszer, a pártversenyben mandátumot szerzett nyílt vagy burkolt jellegű etnikai pártok, törvényileg garantált, illetve kedvezményes kisebbségi képviselet a parlamentben, nincsenek, illetve „jelentéktelen” etnikai vagy nyelvi pártok.

A legutóbbi, európai országokban lezajlott országgyűlési választásokat figyelembe véve utánajártunk, hogy a kisebbségi pártok hány százalékot és mandátumot szereztek a nemzeti parlamentekben. A táblázat itt tekinthető meg.

Az összesítésből szándékosan hagytuk ki a szlovákiai Most-Híd alakulatot, amely a szlovák-magyar megbékélést kívánja szolgálni, de nem tekinti magát etnikai pártnak. A 2010-es szlovákiai parlamenti választásokon a szlovák Polgári Konzervatív Párttal választási szövetségre lépve 8,1 százalék szavazatot szerzett, ami 14 mandátumot eredményezett a pozsonyi országgyűlésben. A Most-Híd képviselőiek fele, azaz hét magyar nemzetiségű.

Összeállításunkban Schönbaum Attila: Nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete Európában c. dolgozatára támaszkodtunk, a táblázatban szereplő választási adatokat pedig innen szereztük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS