Nem szíveli az iszlamistákat az arab Facebook-nemzedék
elemzés 2011. február 08. 14:01, utolsó frissítés: 14:15Az iszlám a megoldás jelszó már nem győzi meg a munkanélküli diplomásokat. Színre lépett egy új politikai nemzedék, amelyet egykor talán 2011-esnek fognak nevezni.
Az arab világon belüli radikális erőket éppúgy meglepték a tiltakozások, mint az adott országok kormányait. Nem valószínű, hogy bárhol is radikális erők kerülhetnének hatalomra – mindazonáltal Európának nem szabadna élből elutasítania iszlamista mozgalmak részvételét egy adott kormányban – írta a Süddeutsche Zeitungban Volker Perthes.
A berlini Stiftung Wissenschaft und Politik igazgatója és a Közel-Kelet elismert szakértője szerint az arab országokban tevékenykedő radikális mozgalmak – a Muzulmán Testvériség Egyiptomban, a Hamász a Gázai övezetben, az Iszlám Akciófront Jordániában, a Muzulmán Testvériség Szíriában –
bizonyos mértékig ikertestvérei
a hatalmon lévő nacionalista rezsimeknek. Hasonló témákon "lovagolnak", még ha eltérő recepteket is alkalmaznak – lásd az Izraelhez fűződő viszony kérdését. Ugyanakkor egyikük sem ad választ azokra a kérdésekre, amelyek ma az arab világon belül a legnépesebb nemzedéket foglalkoztatják.
"Az iszlám a megoldás" – az iszlamisták jelszava már nem győzi meg a munka nélküli diplomásokat, akik Twitteren és Facebookon keresztül kommunikálnak. Számos kulturális és szociális kérdésben az uralkodó rezsimek – így Mubaraké Egyiptomban – már amúgy is régóta engedményeket tettek az iszlamistáknak, szembemenve mindazoknak az érdekeivel, akik nagyobb mozgástérre vágynak.
Perthes nem tagadja, hogy Egyiptomban a Muzulmán Testvériség képezi a legjelentősebb ellenzéki erőt. Ennek okát abban látja, hogy a rezsim rendre megakadályozta szekuláris, liberális vagy baloldali csoportok új párt alapítását célzó kísérleteit.
Hogy mennyire erős vagy gyönge a testvériség,
illetve annak szellemi rokonai, az majd akkor derül ki, ha lehetővé válik új pártok létrehozása, és szabad választásokra kerülhet sor.
Az arab nagyvárosokban tüntető tömegek egy része azokból a tiltakozó megmozdulásokból merített ihletet, amelyek 2009 nyarán Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök újraválasztását kísérték. Ami a Hamász uralma alatt álló Gázai övezetben történik, szintén nem vonzó az egyiptomi, szíriai, algériai vagy jordániai fiatal nemzedék szemében. És nem csupán azért, mert a Hamász – amelynek szemében az internetes naplót vezető fiatalság is kihívást jelent – betiltotta az egyiptomi tüntetőkkel szolidaritást vállaló megmozdulásokat, nyíltan értésre adva, hogy kinek a pártján áll – írja Perthes.
Az arab társadalmak túlnyomó része kétségkívül konzervatív beállítottságú. Jelentős támogatásra számíthatna tehát egy vallásos, konzervatív párt, amelynek bázisát – a törökországi AKP-hoz hasonlóan – a polgári középosztály és a falusi tömegek képeznék. Ebbe az irányba fordulhat a Muzulmán Testvériség és a hasonszőrű mozgalmak. Nem biztos, hogy így fognak tenni. Ám ha követik a török példát, akkor nőni fog az esélyük arra, hogy beleszóljanak hazájuk jövőjének alakításába. A testvériségen belüli reformer frakció pontosan ezt követeli.
Tunéziában és az arab világban új politikai nemzedék lépett színre, amelyet egykor majd talán 2011-esnek fognak nevezni. A jelek szerint a Muzulmán Testvériség és a többiek tudják, hogy
e nemzedék szemében már nem ők jelentik a jövőt.
Némi késéssel felugrottak ugyan a tiltakozás vonatára, de nem képesek azt kormányozni. Kijelentették azt is, hogy tiszteletben fogják tartani Egyiptom nemzetközi kötelezettségvállalásait – utalásként arra, hogy nem fogják követelni az Izraellel kötött békeszerződés felmondását.
Az európai kormányok túl sokáig lépre mentek az arab világot kormányzó erők azon állításának, miszerint csak közöttük és az iszlamisták között lehet választani. A politikai iszlámot képviselő csoportok szükségszerűen szerepet fognak játszani, ha a rendszerek reprezentatívvá válnak. Ám nem tehetnek szert túlsúlyra a politikai palettán, ha lehetővé válik a valódi politikai versengés.
Másrészt az is igaz: a politikai iszlámnak a társadalomban gyökerező mérsékelt erői nélkül nem lehet szó tartós reformokról, miként társadalmi kohézió sem képzelhető el nélkülük. Törökország példája is bizonyítja: e mérsékelt iszlamista erők leginkább akkor nyerhetők meg egy pragmatikus politika számára, ha szerepet kapnak a demokratikus intézményekben.
Az európai államok a megújult Tunéziában és Egyiptomban olyan szereplőkkel fogják szembetalálni magukat, akik mind az előző rezsimhez fűződő kapcsolatai, mind pedig közel-keleti politikája miatt
amúgy is kritikus szemmel nézik Európát.
Ez az iszlamistákra és a szekuláris csoportokra egyaránt érvényes. Az a követelés, hogy Izrael vonuljon ki a megszállt területekről, nem lesz halkabb.
Európa akkor válik szavahihetővé, ha valódi támogatást nyújt az új Tunéziának; a szomszédos államok aligha fognak neki segíteni. Az Európai Uniónak ennélfogva nem csupán a választások előkészítésében, valamint az igazságügy és a rendőrség megreformálásában kell segítséget nyújtania, hanem szélesebbre kell nyitnia piacát tunéziai áruk előtt.
Európának egyértelmű jelzést kell adnia arra, hogy Egyiptomban is támogatja a jóval nehezebb politikai fordulatot; ez utóbbi, amennyiben sikerrel jár, biztos hátteret nyújthat a tunéziai kísérlethez. Mindkét ország esetében együtt kell működni a békés változást sürgető erőkkel. Az európai országok – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – túl sokáig bíztak az autokrata elitekben, a fordulat veszteseiben. Immár nem engedhetik meg maguknak, hogy ők válasszák ki a győzteseket.
Forrás: MTI/Süddeutsche Zeitung
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
