MKP, Szlovákia, magyarság: a Gulágon is voltak vidám percek
Kérdezett: Sipos Zoltán 2010. augusztus 02. 13:44, utolsó frissítés: 13:44Berényi József az MKP parlamenten kívüli mozgásteréről, a párt újjáépítéséről és a szlovákiai magyarok lelkiállapotáról. #b#[interjú]#/b#
Létezik egy félelem a pártvezetők körében, hogy ha pártjuk kiesik a parlamentből, ez egyfajta lélektani törés lehet, onnan nagyon nehéz visszakerülni. Hogyan látja, ez igaz lehet az MKP esetében?
Berényi József: – 12 év után kiesni a parlamentből nagyon komoly dráma. Viszont erőt ad nekünk, hogy van két EP-képviselőnk, 40 megyei képviselőnk, polgármesterünk és helyi önkormányzati képviselőnk. A választások után eltelt egy hónap, és úgy tűnik, van egyfajta közös akarat továbbvinni a dolgokat, és visszajutni a parlamentbe.
Elképzelhetetlen számunkra az, hogy egy, Szlovákia lakosságának 10 százalékát kitevő közösségben ne legyen egy legalább 5 százalékos kisebbségi párt. A parlamenti választásokon egy vegyes párt sikeresebb volt nálunk a magyar szavazatok begyűjtésében, ennek ellenére azt látjuk, hogy szerte a világon, ahol van egy erős közösség, ott van egy közösségi párt is. Mi bízunk benne, hogy jó politikával a közösség szavazatainak legalább felét össze tudjuk gyűjteni.
Hogyan látja, a parlamenti választás során leadott szavazatok mennyire voltak büntetőszavazatok? Felmerülhet hogy a korábbi MKP-szavazók azért szavaztak a Híd-Mostra, hogy megmutassák: az MKP által folytatott politizálás nincs rendben?
– Biztosan ez is benne van a kialakult helyzetben. Az elmúlt négy év nagyon feszült időszak volt szlovák-magyar viszonylatban: Malina Hedvig ügye, a dunaszerdahelyi szurkolóverés, a nyelvtörvény, a földrajzi helységnevek használata, Sólyom László kitiltása az országból, ezekben a kérdésekben az MKP folyamatosan a konfliktus egyik oldalán, az élen állt.
Volt egyfajta közérdek a szlovák kormány, szlovák nacionalisták és néha a szlovákiai magyarok szempontjából is, hogy bennünket valamifajta radikális problémakeltőként és nem problémamegoldóként tüntessenek fel. Sajnos ez sikeres volt: az emberekben kialakult egy olyan vélemény, hogy mi vagyunk a probléma, noha mi csak folyamatosan védeni próbáltuk az álláspontokat.
A választási sikertelenségnek ez volt az egyik oka. A büntetőszavazatok másik oka az lehetett, hogy a kampány utolsó két-három hetében jelentős negatív kampányt folytattunk a Most-Híddal szemben. Ezt a szlovákiai magyar választók nem díjazták.
Mennyire volt érezhető ez az állandó politikai feszültség a hétköznapi emberek, kapcsolatok szintjén?
– Ha megkérdezné a szlovákiai magyarokat, akkor nagyon különböző válaszokat adnának. Nekem sincs egységes válaszom. Nem lehet tagadni, van olyan jelenség, hogy az emberre rászólnak az utcán, hogy Szlovákiában csak szlovákul lehet beszélni. Persze van, akit ez elkerül, és le tudja élni élete jelentős részét úgy, hogy ilyen konfliktusokba nem kerül.
Nagyon eltérőek a mai diákok véleményei az egyetemeken uralkodó hangulatról: van, aki azt mondja, hogy sohasem tapasztalt semmilyen problémát, van, aki szerint az elmúlt 4 év nagyon rossz volt számára, mert folyamatosan éreztették vele, hogy idegen és „más”.
Ha hosszú távon nézzük a dolgokat, akkor tény, hogy egyre kevesebb a magyar nyelvű felirat Szlovákiában, tény, hogy hiába teszi lehetővé a törvény, hogy mindenki szabadon használja keresztnevét, a magyarok ezt nem használják, mert attól félnek, hogy nehézségeik lehetnek ügyintézéskor. Onnan látszik ez, hogy ha valaki meghal, akkor a fejfáján magyarul szerepel a neve – az igény a magyar név használatára tehát megvan. Az, hogy az emberek halálukban magyar név alatt akarnak nyugodni, azt mutatja, hogy az intolerancia igenis ott van.
Az, hogy egy ember hogyan éli meg ezeket a helyzeteket, nagyban függ a saját beállítottságától. Nem vezethető-e ez vissza valamilyen rossz életérzésre, pesszimista hangulatra, ami a közösségben megtalálható?
– Elnézést a durva hasonlatért, de Szolzsenyicin óta tudjuk, hogy a Gulágon is voltak vidám percek. Mindenki egyéni hozzáállásán múlik, hogy elfogadja, hogy egy olyan közegben él, ahol néha jobb lehalkítani a magyar nyelvet és csöndesen beszélni a gyerekekhez, vagy pedig azt mondja, hogy ez nem egy normális állapot, és tenni kellene, hogy ez ne így legyen.
Mennyire járulnak hozzá ehhez az érzéshez a magyarlakta vidék gazdasági problémái? Lehet-e segíteni ezen a szlovákiai magyar közösség “szintre hozásával” anyagi szempontból?
– Itt az EU-alapok felhasználása és az infrastruktúra lesz kulcsfontosságú, de sajnos ebben nem az MKP lesz a meghatározó, hanem a kormány. A mi feladatunk az lesz, hogy a leszakadófélben levő déli és délkeleti régiók irányába szánt EU-pénzek felhasználására odafigyeljünk, és ezt véleményezzük. Szintén fontos, hogy az a dél-szlovákiai infrastruktúra-fejlesztés, amit szintén beígértek a kormánypártok, megtörténjen. Ez két kulcsfontosságú terület, de sajnos nem a mi kezünkben van a lehetőség. A mi kezünkben a véleményezés és a konstruktív kritika joga van.
Milyen eszközeik vannak jelenleg az érdekérvényesítésre, lévén hogy a nagy kérdések zöme kormányszinten dől el?
– Nagyon sokan azzal üdvözölték a Most-Híd megalakulását, hogy szükség van egy másik pártra, ami az MKP monopohelyzetét ellensúlyozza. Most mi mondhatjuk, hogy szükség van az MKP-ra, hogy a Most-Híd monopolhelyzetét kiegyensúlyozzuk.
Szlovákiában egy nagy, baloldali beállítottságú ellenzéki párt van, ilyen szempontból bízom benne, hogy ha sikerül kvalifikált véleményeket megfogalmaznunk a kormány tevékenységével kapcsolatban, akkor megtaláljuk annak a mediális megjelenítésének a módját is.
Egyes elemzői vélemények szerint ön „Bugár-közeli” ember. Ezt hogyan kommentálja? Milyen most és milyen lesz a viszonya az MKP-nak a Híd-Mosttal?
– Mikor még egységes volt az MKP, akkor sohasem azt néztem, hogy ki javasol valamit, hanem hogy mit javasol. Ilyen szempontból nekem mindegy volt, hogy Csáky Pál, Bugár Béla vagy Duray Miklós javasol valamit. Ha ezek után valakik valahová besorolnak, arról én nem tehetek, ez szuverén joguk.
Az értékelés konkrétan úgy hangzott, hogy ön közelebb áll a Híd-Most alapító Bugárhoz, mint Csákyhoz.
– Ha ez így lenne, akkor én már rég a Híd-Mostban lennék az MKP elnöki tisztjének a betöltése helyett. Ez így nem állja meg a helyét. Bugár Béla és köztem a távolság, úgy hiszem, elég nagyra nőtt.
Hogyan látja, egy esetleges választási együttműködésről szó lehet?
– Novemberben lesznek helyhatósági választások. A közgyűlésünk elfogadott egy ajánlást a helyi szervezetek felé, hogy nincs tiltás a Szlovák Nemzeti Pártot leszámítva: mindenki azzal köt koalíciót, akivel akar. Viszont van egy erős igény arra, hogy ha lehet, akkor induljunk függetlenül, önállóan, mérettessük meg magunkat.
Ha ennek ellenére a helyi szervezetek úgy döntenek, hogy valakivel, például a Híd-Mosttal koalícióra lépnek, akkor ez az ő felelősségük. A jövőre nézve én az együttműködést nem úgy képzelem el, hogy ragaszkodunk bármelyik párthoz, akár a Hídhoz, hanem témánként döntjük el, hogy kivel működünk együtt.
2011-ben népszámlálás lesz Szlovákiában, és itt nagyon komoly összefogásra lesz szükség, hogy a lehető legtöbb ember magyarnak vallja magát. Itt nem szabad finnyáskodni, le kell ülni az asztalhoz, és meg kell egyezni, hogy ki mit tud tenni ezen a területen. Biztos, hogy ha a Most-Híd erre vevő lesz, akkor én nem fogok elzárkózni, hogy erről egyeztessünk. Témánként döntjük el, hogy miben tudunk együttműködni, és miben nem.
Megválasztása előtt kijelentette, hogy abban az esetben vállalja el az elnökséget, ha a párt vezetése megújul. Ez csak részben történt meg.
– 15-ből 7 olyan elnökségi tag van az MKP-ban, aki eddig nem volt ott. Tehát a megújulás megvan, a megfiatalítással nem vagyok teljesen elégedett. De hát a választások után 3 héttel ült össze a kongresszus, ugyanazok a küldöttek vettek részt, akik ezelőtt egy évvel is részt vettek a kongresszuson. Jelen pillanatban erre volt lehetőség, ez nem egy rossz kiindulópont. A következő kongresszus egy év múlva lesz, úgyhogy ha addig a párt ütőképes marad, elfogadhatóan szerepelünk a helyhatósági választásokon, akkor meggyőződésem, hogy lehet folytatni a fiatalok bevonását az elnökség munkájába.
Az RMDSZ-ben is zajlik, lezajlott fiatalítási folyamat, és most már látszik, hogy pusztán attól, hogy valaki fiatal, még nem jelenti automatikusan azt, hogy jó szakember vagy jó politikus.
– Teljesen így van: attól, hogy valaki 25-30 éves, egyáltalán nem biztos, hogy automatikusan be is válik. Viszont a mi helyzetünkben nagyon nagy dinamizmusra van szükség ahhoz, hogy szinten tartsuk magunkat. Ehhez a pártnak olyan személyekre van szüksége, akik most próbálnak karriert építeni.
Most erre nem találok jobb szót, bár tudom, hogy parlamenten kívüli pártban dolgozni nem karrierizmus. Szükség van olyanokra, akik most próbálják felépíteni politikai pályájukat, az ő dinamizmusuk szükséges ahhoz, hogy az egyéni pályaépítés automatikusan hozzájáruljon az MKP építéséhez is.
Persze kellenek az öregek is, és kell a tapasztalatuk is ahhoz, hogy az MKP identitása megmaradhasson. De ezzel párhuzamosan egy új, fiatal dinamikára van szükség, mely aztán idővel megmutatja, hogy szakmailag jó-e. De már most látom, hogy a fiatal elnökségi tagok és alelnökök nagy lendülettel indulnak neki a kihívásnak, ami jó.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
