Hogyan látták a decemberi eseményeket a Times és Financial Times olvasói?
Toró Tamás 2009. december 22. 10:27, utolsó frissítés: 14:45A brit sajtó komoly érdeklődést mutatott a romániai forradalom iránt, ám cikkeikben gyakran megmosolyogtató hibákkal találkozhatunk.
A Times és Financial Times (FT) mai napig Nagy-Britannia legolvasottabb nyomtatott sajtótermékei közé tartoznak, így érdemes bemutatni, hogy mit írtak az itthoni eseményekről 1989 decemberében.
1989 decemberében Románia a közép-kelet-európai kommunista rendszerek „utolsó mohikánja”,
nyugaton sokan várták már bukását.
Ez abból is látszik, hogy a külföldi sajtó rendkívüli érdeklődéssel követte a romániai eseményeket.
A Times már december 17-18-án cikkezik a temesvári eseményekről, azonban forrásaik nem a legmegbízhatóbbak, információik sokszor tévesek. Ez abból is látszik, hogy a külföldi lapok nem értesülnek a december 15-i eseményekről, 16-17-re rakva azokat az eseményeket, amelyek elindítják azt a folyamatot, ami végül megdönti Ceaușescu neo-sztálinista rezsimjét.
A cikkek tartalma szerint két kategóriát különböztethetünk meg: december 22-ig a cikkek nagy része Tőkés Lászlóról és a temesvári eseményekről szól, 22-e után azonban inkább a bukaresti eseményekkel és Románia többi részén folyó összecsapásokkal foglalkoznak a tudósítások. Információikat első sorban a Tanjug jugoszláv, ADN keletnémet hírügynökségtől és budapesti televíziókból szerezték.
A hibás információk annak köszönhetőek,
hogy a temesvári tüntetések megkezdésével a Securitate nemcsak a várost zárták le, hanem a magyar és a jugoszláv határt is. A Times például napról napra rosszabb hírekkel jelentkezett a romániai eseményekről. Kezdetben több száz, majd kétezer, végül a december 23-án megjelenő forradalomi kronológiában már 3-4000 halottról beszélnek csak Temesváron. A történészek által elfogadott adatok ezer-ezerkétszáz halottról beszélnek, amelyből a temesvári áldozatok száma százegy.
Az újságok fő informátorai ismerőseiktől, disszidensektől vagy szemtanúktól kaptak híreket. Ilyenek egy szíriai származású, Temesváron dolgozó orvos, aki a France Presse-nek adott nyilatkozatában több mint 1000 holttestről beszél, melyet személyesen látott a temesvári halottasházban, vagy William Totok emigráns író, aki a Nyugatnémet Rádióban elmondta, hogy a temesvári halottak száma 3-400-ra tehető.
Természetesen az információt szolgáltató személyek nem volt honnan pontos adatokat tudjanak, és több mint valószínű, hogy a felkelés hevében túlozták el a számokat. Ez nem is meglepő, hiszen Temesváron késő éjszakáig lehetett hallani a fegyverek ropogását, ami azt az érzést keltette az emberekben,
hogy nincs már élő tüntető az utcákon.
Mivel a brit lapok egyik fő információ-forrása a magyar média volt, sokat cikkeztek Tőkés Lászlóról is. A temesvári eseményekről meglepően pontos képet kaphatunk, azonban Tőkés elhurcolása után a cikkek majdhogynem egytől egyig tévesek.
Már a decemberi számokban megjelent, hogy Tőkés volt az, aki kirobbantotta a forradalmat, hiszen a lelkész kilakoltatása ellen békésen tüntető hívekhez románok is csatlakoztak. A kilakoltatási parancs elvégzése után változott a békés tüntetés népfelkeléssé. December 17-e utáni hírek alapján Tőkés László sorsa változatos, egyesek szerint halálra verték, december 21-én korházba szállították, vagy a Securitate Moldvába hurcolta. Érdekes módon egyik brit lap sem beszél arról, hogy Menyőbe szállították.
December 21. után Bukarest került az angol újságok figyelmének középpontjába. Sőt mi több, december 20-tól a BBC 15 perccel hosszabb külpolitikai adást szerkesztett,
ami kizárólag a romániai eseményekkel foglalkozott.
Ezekben a napokban kezdi el a Financial Times a román forradalomról szóló cikksorozatát, amelyek sokkal igényesebb volt, mint a Timesban megjelenő anyagok. Az FT-anyagok nagy része elemzés, nem szimpla tudósítás vagy rövidhír. Ezek részletesebbek és dokumentáltabbak, külön foglalkozva a események előzményeivel is.
Az elemzéseket egy Judy Dempsey nevű hölgy írta. Érdekes, hogy milyen részletes információkkal rendelkezett, hiszen azok az információk is eljutottak hozzá, amelyek a Tőkés Lászlóhoz közel álló Újvárossy Ernő 1989 szeptemberében bekövetkezett gyanús körülmények közötti haláláról szólnak. Ő volt az 1989-es forradalom első áldozata.
Ezek mellett, a FT olvasói egy elég valós képet kaphattak az 1980-as évek Romániájáról is. Olvashattak a Ceaușescu rezsimről, ennek adóságairól és visszafizetési próbálkozásairól, a lakosságot érintő megszorításokról, sőt Tőkés László kapcsán arról is, hogy milyen volt magyarnak lenni a nyolcvanas évek Romániájában.
Ide kapcsolódik egy párbeszéd, amelyet állítólagosan a FT egyik újságírója folytatott le egy vidéki tanárral egy romániai személyvonaton.
– What do the Romanians want now?
– Freedom.
– What kind of freedom?
– Like in the West.
– What kind of government?
– Strong.
– Strong like Ceausescu?
– Strong like Britain: Queen, Prime Minister, Parliament.
A bukaresti eseményekről a brit lapok sokkal pontosabb információkkal szolgáltak, mint a temesvári történések kapcsán. Ez azzal is magyarázható, hogy a diktátor és felesége menekülési kísérlete után
a Securitate fellazította az addig működő információzárlatot.
Ekkor már világos volt, hogy a korábban megjelentetett adatok egy része messze nem volt valós, ezért inkább kerülték a számszerűsítéseket. December hónap vége felé megjelentek az első interjúk is. Fontos, nemzetközi hírnévvel rendelkező személyek – mint például Silviu Brucan – nyilatkoztak.
Románia jövője ekkor még kérdéses volt, a külföldi újságírók fő foglalatossága az volt, hogy megpróbálják kideríteni, ki kicsoda az újonnan létrehozott Nemzeti Megmentési Frontban, mire lehet számítani velük kapcsolatban, és milyen politikai vonalat képviselnek vezéregyéniségei.
Elmondható, hogy a brit sajtó komoly érdeklődést mutatott a romániai forradalom iránt. A húsz évvel ezelőtt íródott cikkekben azonban gyakran megmosolyogtató hibákkal találkozhatunk, mint például az, hogy Temesvár lakosságának negyven százaléka magyar, vagy hogy Arad egy észak-erdélyi város. Ennek ellenére az olvasó általános képet kaphatott arról, hogy miért itt indult meg a változás legutoljára, illetve miért a romániai kommunizmus volt a legkeményebb egész Közép-Kelet-Európában.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
VilágRSS
Most Brüsszel a „szabadságkonvoj” célpontja
A német kancellár ma Kijevbe, holnap Moszkvába látogat. Utolsó kísérlet a béke megőrzésére?
Oroszországnak sürgősen enyhítenie kell az orosz-ukrán határ térségét sújtó katonai feszültséget - közölte Olaf Scholz.
A szexuális bántalmazás és kizsákmányolás áldozatai fiúk is lehetnek
A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy úttörő jelentést tett közzé január végén: egy másfél évig tartó alapos felmérést végeztek a kimondottan fiúkat érintő szexuális bántalmazásról és kizsákmányolásról.
Megérkeztek Párizsba a francia szabadságkonvojok: a rendőrség könnygázzal próbálja szétoszlatni a tüntetőket
